az előző hétről mindent el lehet volna mondani, csak azt nem, hogy nyugalmas volt.

vasárnap és a hétfő volt a kivétel. anyuci dolgozott, én pedig szundikáltam, ettem, és rosszalkodtam felváltva.

kedd: anyuci csak délutánra ment dolgozni. 2 előadása lett volna aznap, de az első után már sietett is haza. klára nagynéni addigra már felöltöztetett, összerakta a játékaimat is. nem értettem, hogy mi történik, nem szoktunk ilyenkor sehová utazni. aztán be az autóba, és már száguldottunk is siófok felé. útközben megtudtam, hogy ez mind azért van, mert a papit (nagyi férjét *_*) bevitték a kórházba.húú, az szörnyű hely lehet, gondoltam, ha anyuciék ennyire idegesek! bele is feküdtem az ölébe, hogy megnyugodjon... bár azt nem nagyon vettem figyelembe, hogy ő vezet, és jól elzsibbasztottam a karját!! siófokra érve én nem mehettem a papihoz, így kiszálltam a nagyinál, és hagytam anyuciékat, hogy siessenek....főleg azért, mert már rég lejárt a látogatási idő!
nagyon vártam őket,hogy mondják el,mi is történt. bár az is igaz, hogy a várakozási feszültégeket le kellett valamivel vezetnem, és ez nem volt más, mint mandula farkincája! úgy piszkáltuk egymást, hogy a nagyinak többször ránk kellett szólnia. közben elmesélte, hogy mi történt: nagyon szorított papi mellkasa és rosszul lett, de már jobban van. anyuciék is ezt mondták, mikor megjöttek. ettől a hírtől teljesen begőzöltem... szegény mandulát pisztergáltam, de nagyon!! nem is bírta az iramot! és ez ment szinte egész éjszaka!

szerda: anyuci és nagyi nagyon korán kelt. nem is voltam hajlandó tudomást venni róluk! fél 6-kor kelni...ki látott már ilyet! aztán mégis fel kellett ébredjek, mert meghallottam, hogy zörög a sonkáspapír!! nyammiiii!! ekkor vettem, észre, hogy anyuci indulóban van! igen, megy dolgozni....pestre...aha, ezért kelt ilyen korán!
ngyon elálmosodtam. lehunyta a szememet, és mikor újra kinyitottam, anyuci ott feküdt mellettem! ez meg hogy lehet, kérdeztem?! és anyuci elmeseélte, hogy nagyon csúszik az út, és nem lehet feljutni pestre...valami ónos esőt emlegetett! de délután menni kell, ha törik,ha szakad. engem meg megkért, hogy vigyázzak a nagyira, amíg papi a kórházban van.

csütörtök, péntek: nagyon idétlen voltam! mandust a kimerülésig kergettem, játszottam mindennel, és szórakoztattam nagyit!

szombat: jött értem klára nagynéni, és este feljöttünk pestre...busszal!!! nem volt rossz, bár nem olyan kényelmes mint az autó,és többen is vannak benne! anyuci már várt minket a megállóban! és irány haza! jó volt megint otthon lenni!

vasárnap: szinte egész nap csak alszom! anyuci szeretett volna ha modellkedem neki ma, de azt hiszem ez nem fog összejönni!

a papi már sokkal jobban van, bár még a kórházban kellett maradnia!