képzeljétek, annyi minden történt velem, hogy nem is tudom, hogy hol kezdjem!

azt hiszem a mával!
ma megtaláltam azt az ételt, amivel még anyucit is kiakasztottam! tudjátok mi az? müzli, szárított almával! anyuci evett, és én meg kuncsorogtam! kaptam egyszer, kaptam kétszer, sőt még ötödszörre is! nagyon finom!
anyuci az első megdöbbenés után videózott le:

tegnap anyuci inkább megőszült, mint megdöbbent volna.
az úgy volt, hogy sétáltam. egyedül, mint a nagycicák. körbeszimatoltam mindent, és csak a megszokott helyekre merészkedtem el. anyuciék meg minden mozdulatomat tudták követni az erkélyről. nade!!! úgy gondoltam, hogy nemcsak a szokásos fámat mászom meg, hanem felfedezek egy hatalmas, vad fát is! így is lett, csak arra nem igazán gondoltam,hogy hogyan fogok lejönni. sőt, még azt sem tudom, hogyan másztam fel... aztán megláttam anyucit az erkélyen, hát én úgy megörültem, hogy másztam felé, és feljebb és feljebb, anyuci meg agybajt kapott fél percen belül!! mutogatott, hogy nem szabad, másszak lefelé...jójójójó, de hogyan??!!! végül mikor már nagyon megijedtem én is, és csak sírdogálni voltam képes egy faágon, anyuci átmászott a kerítésen (mert a szomszédunk kertjében szoktam sétálni.. =*_*=), felállt a fa alatti kerítésre, belekapaszkodott egy ágba,és már fent is volt nálam! hogy én mennyire megörültem! dörgölőzködtem, doromboltam, majdnem leestem a fáról! felmásztam anyuci nyakába, és vártam, hogy elinduljunk lefele. el is indultunk, de anyuci miután megint a kerítésen állt levett a nyakából, és ledobott a földre. nem fájt, négy tappancsra érkeztem! és ugyanez történ a külső kerítésnél is! ezután már nem szálltam le anyuci nyakából!

megtalálsz,hogy hol vagyok??

itt már nem is tudom mit néztem.. de nagyon magasan vagyok az biztos!

az előző napok is nagyon tartalmasak voltak!
voltunk siófokon a nagyinál és mandulánál. klára nagynéni is elkísért bennünket! hemperegtem, szunkdikáltam, és mandusnak egy akkora puszit nyomtam az orrára, hogy teljesen elérzékenyült! nem is nagyon verekedtünk!

így hemperegtem!!

sőt valamelyik nap megint sétáltam, és találkoztam egy vendéggel! egy szomszéd macskával!

megláttuk egymást...

közelebb jött...

megkérdeztem anyucitól, hogy ez tényleg egy macska, vagy inkább egy foltos jeti...

és tényleg egy cica!! összeszimatoltunk, és elkergettem!!

és még annyi minden történt, hogy csak na! de most elálmosodtam, midenkinek jó délutáni szundikálást!!!

arclefety