Kedves Mindenki!

Remélem nagyon jól telt a téli szünetetek, mert nekem igen. Mindenki itt volt, annyi simizést, puszit és játszást kaptam, hogy na.

De aztán sajnos ennek az egésznek vége szakadt, mert anyuciék és Klára nagynéném is elmentek. Nem baj, a nagyim és a tatám otthon voltak, és pótoltak mindent. Akkor doromboltam a nyakukban, amikor akartam, játszottak velem, amikor csak kedvem támadt, akkor és azt adtak enni, ami eszembe jutott, igazi aranyélet volt. VOLT. Mert már harmadik napja reggel fogják magukat és elmennek. Dolgozóba. Ti tudjátok, mi az? Mert én csak azt tudom, hogy délelőtt nincs itthon senki. Szegény Mandula, meg tudjátok….

És nagyon szomorú vagyok ám. Amikor meghallom a nagyimat jönni a lépcsőházban, odaállok az ajtóhoz és sírok, ahogy a torkomon kifér, hogy siessen, mert rossz egyedül lenni. Ti se szerettek, én tudom.