Elromlott a tévé. Pedig milyen jól lehetett a tetejéről felugrani a szekrény tetejére! Most nem is tudom, hogyan fogok felugrani oda. Talán a nagyim nyakából.

Ma délelőtt azonban hoztak valami nagy dobozt, amit nekem feltétlenül meg kellett vizsgálnom. Kibontották, volt benne valami hosszú, vékony, lapos. Futkároztam a nyitott dobozban a valami tetején, és nem értettem miért akarnak szívinfarktust kapni. Na jó, ha nekik olyan fontos, kimásztam a dobozból, erre elővették a vékony lapos valamit, lehúzták róla a zacskót, és nekem adták játszani. Persze, hogy eltereljék a figyelmemet. De azért is megfogtam minden apró zacskót, amiben a csavarok voltak, sőt a csavarhúzót is. Tudják meg, hogy nélkülem semmit nem lehet összeszerelni.

Így együtt összeszereltük a tévét, nagy és vékony, nem lehet a tetejére mászni, vagy csak nem szabad? Nem is tudom. Le van csavarozva az asztalra, hogy ne tudjam eldönteni. Asztallal együtt csak nem borítom fel.

Na de a java csak ezután jött. Nekem adták a dobozt, és én azzal akkora játszást csaptam, hogy na. Igaz, egy kicsit megrágogattam a hungarocellt, tudom én, hogy nem jó, de nem bírtam ellenállni.

Kár, hogy nincs fényképezőnk. Biztos örültetek volna néhány képnek. Mint például: Amcsika a doboz nyílásán keresztül kapaszkodik a takaróba, vagy Miért ugrál a zacskó? Meg ilyenek. Elfáradtam, megyek aludni az ágytakaró alá.