Képzeljétek el, ma kimentem a kertbe palántákat öntözni. Igaz, először azt hittem, csak ide a ház alá megyünk madarakat nézegetni, de a nagyim betuszkolt az autóba, és mentünk valahová. Amikor megálltunk, rámadta a pórázomat, hogy kiszálljak az autóból, de nem tudtam, hol vagyunk, ezért csak álltam az utca közepén. Egy házhoz mentünk, ahol egy szörnyűségesen nagy kutya kiabált. Ölbe lettem véve, nehogy a szörnyeteg megegyen, és csak mentünk befelé. Útközben felvettünk egy zöld vizeskannát, bementünk valahová, és magunkra csuktuk az ajtót. Olyan drótosat, amin azért jól lehet látni azt, ami a másik oldalon volt. No, a másik oldalon a szörnyűséges kutya, ezen az oldalon meg a kert. Jól lefújkodtam a kutyát, el is szaladt, és nagy izgatottan elkezdtem felfedezni a kertet. Van benne fű, amit lehet rágcsálni, és rigó, amire csúnyákat lehet mondani, és körtefa, amire fel lehet mászni, és főleg por, amiben lehet henteregni. Szép látvány lehettünk, ahogy a palántákat öntözzük, én pórázon, a nagyim a vizeskannával, de azért minden meglett. Csak egy kicsit hideg volt, és a nagyim nehezen fogta föl, hogy vegyen már a pulóvere alá. De aztán felvett, és úgy már egészen bátor voltam. Azt mondta, holnap is megyünk, mert öntözni kell, de mást csinálni nem nagyon, így ráér engem kertbe szoktatni. A végén egészen falusi macska leszek!
