Újra visszahoztak vidékre, és nem is az anyucikám, hanem Klára nagynéném. Nyifogtam is neki egész úton. Na mondjuk, azért is, mert pisilnem kellett. Alig értem fel a lakásba, már meg is rohamoztam a tiszta, friss almocskámat.

Nem nagyon találom a helyemet. Nem értem, miért vittek el, ha most visszahoztak, és egyáltalán mi van????

Főleg azért sem, mert a dédiékhez is elmentünk a legnagyobbik szakadó esőben, és fáztam is,pedig volt rajtam pulóver. És mit találunk a dédiék konyhájában? Vagyis inkább kit? Egy szegődött pöttyös cicát! Nahát, meg akartam mondani neki a véleményemet, de még neki állt feljebb és borzasztó csúnyákat mondott. Meg is sértődtem. Bezzeg senkinél sem volt telefon, hogy ezt a sértést felvegye. Vagy jobb is így?

Azért, hogy jó hírt is mondjak, elmúlt a nyári étvágytalanságom, és eszek, mint a sáska. Kell is, mert sovány vagyok, mint a hét szűk esztendő. (Bár anyucikám szerint zsírdisznó) Hideg tél lesz, fel kell rá készülni. (Ja, hogy fűtés is van, meg pulóver, meg kengurucicázhatok is, sőt a takaró alá is bebújhatok? Ez nem számít, zsírréteg kell, 30 cm vastag, mint a jegesmedvének)