Tegnap is egyedül voltunk Mandulával egészen sokáig, mert a nagyim egész nap dolgozott, utána meg elment meglátogatni a tatámat a kórházban és csak azután jött haza. De képzeljétek, egészen jó cicák voltunk. Semmi házfelforgatás, persze a szőnyeget leszámítva. Csak nagyon éhesek voltunk már a nagy jóságban, megettük a házban fellelhető összes tápot, meg persze a pótreggelinket is, és még este egy nagy doboz whiskas kaját. Meg ma reggelre a fél zacskó tápot. Reméljük, ma már jön haza a tatánk, mert ugyan Mandula szerint azok, amit nekünk mond, nem jelentenek valami szépet, de szépen mondja, és enni is ad. Mandulának nyers húst is. Én nem szeretem.
