amcsika the only one

és igen! felfedeztem jókait töviről hegyire! sőt lakberendeztem is, meg pakolásztam, megtaláltam az összes nyakláncomat, meg az oroszlánt. leestem a galériáról, ugráltam a babzsákfoteleken, fülbevalókat rágcsáltam és popcornt ettem. tömören ennyi, ne de jöjjenek a részletek:

1. megérkezés:

a nagyiéknál egész nap rossz voltam. elszökdöstem és piszkáltam lolát. anyuci berakott a szállítómba, és irány pest! igazából nem nagyon tudtam a helyzettel mit kezdeni, mert nem engedett ki a szállítómból, mert lehúzta az ablakot a 32 fokban. na jó, ezt még megértem, de azt nemigazán, hogy miért tartott 2:15 percbe a siófok budapest távolság! azt a választ kaptam, hogy baleset volt az autópályán, de ez akkor sem fair! egy macskát, pláne egy szfinxet, és legelsősorban ENGEM előre kellett volna engedniük! felvezetéssel, szirénával stb stb, mert hát éhen kell ám halni egy ilyen hosszú úton! végülis sikeresen megérkeztünk. anyuci bevitt az udvaromra és kiengedett! háááát ilyet! van udvarom ám! meg lakásom is! körbeszimatoltam mindent lapos kúszásban. jól elfáradtam és anyucival összebújva elaludtam. persze ötkor reggel kelnem kellett, mert a hasam megszokta a korai előreggelit. anyuci nem igazán preferálta és nem is adott enni. ezért bosszúból kiugrottam az ablakból az udvaromra és napoztam míg fel nem ébredt.

2. az első nap:

napozással indult, napozással folytatódott, és napozással zárult a napom! semmit nem voltam hajlandó csinálni, csak fetrengeni. jajajjj, majdnem elfelejtettem az új szomszédaim bemutatását: őfelsége rigó úr, és rigóné! hát ezek a szomszédok elviselhetetlenek! rám néznek és csipognak, ekkor valami elkattan az agyamban és olyan káromkodás áradat fut végig a gerincemen, hogy nem bírom magamban tartani. vekegni és vakogni kell, ők meg nemám arrébb mennének, ááá ugyan, hanem még csipognak tovább. szörnyű bagázs!

3- 4. nap:

az első semmittevős nap után úgy éreztem, hogy be kell vetnem magam! mivel anyuci is most költözött a lakásomba, így még vannak kibontatlan nagy zsákok, meg dobozok. azt hiszem már tudjátok mit alkottam! igen, igen... kibontottam őket! ezzel együtt megtaláltam a játékaimat is. oroszlánt azonnal bevittem az ágyba, az összes nyakláncomat meg széthordtam a lakásban. anyuci kifejezetten örült, mikor haza ért! sőt megköszönte, hogy ilyen szorgosan munkálkodtam. ezután elkezdődött a játék idő! esténként apportírozok anyuci nyakláncával (már megbékélt a gondolattal). nade, mivel van egy szép nagy galériám, le kellett róla esnem! ki akartam menni az udvarra, de anyuci nem akarta. így jónak láttam a galéria szélén és az ablakpárkányon egyensúlyozni addig, amíg meg nem csúsztam és bele nem akadtam a roló zsinórjába. ha láttatok már fekvő embert fél tized másodperc alatt felugrani és rohanni a lépcsőn lefelé, akkor el tudjátok képzelni mit művelt anyuci! bebújtam az asztal alá szégyenemben, mert egy macskával ilyen nem történhet meg... féltem, hogy anyuci haragudni fog rám, ezért nem akartam kibújni a rejtekhelyemről addig, míg anyuci be nem mászott utánam és ki nem hozott. átölelt, simizett, puszikat adott, és a legfontosabb, hogy kimehettem az udvarra. húztam a lábam, sántítottam, anyuci meg sápítozott fennhangon (utólag elmondta, hogy a mutatványomnál azt hitte, hogy felakasztottam magam- tipikus ember, csak a legrosszabbra tud gondolni). ahogy láttam, hogy bemegy letettem a lábam, mert csak szimuláltam ám, hogy jobban sajnáljon, és ugrándoztam a bogarak után. mikor meglátott, már nem volt menekülés... lebuktam! sebaj!

5. nap, vagyis ma:

rendes, normális napnak indult, de nem az lett belőle! anyuci elment reggel és dél körül ért haza. annyira, de annyira megörültem neki, hogy nap és porfürdőt vettem! az egész udvart végig tekeregtem (anyuci sajnálja, hogy nem tudta felvenni, le volt merülve a telefonja)! ő csak mosolygott rajtam, én meg élvezkedtem. de ezután jött a fekete leves! eltűntek a foltjaim, és egy korom fekete macska voltam! csak a zöld szemeim villogtak! nagyon élveztem! de anyuci nemigazán. miután beleugrottam az ölébe, és fehér nadrág volt rajta, megfogott és bevitt a fürdőszobába csutakolni. de képzeljétek, már állt a víz a kádban (hát ez átvágott! már előbb kitalálta a fürdést)!  beletett a kádba és csutakolt. sampon-sampon-sampon, de a hasamról a kosz csak nem akart lejönni...szerinte... mert szerintem már így is nagyon tiszta voltam. ekkor bevetette a titkos fegyvert, a bőrradírt! vicces érzés volt, nem tudtam eldönteni, hogy szeretem-e vagy nem. dorombolnom kellett, de mikor rájöttem mit is csinálok, gyorsan abbahagytam. a végére annyira belejöttem, hogy nem akartam kiszállni a vízből. ki akartam rohanni az udvarra, de nem lehetett. ez szemétség volt, így hogyan leszek megint kormi, a fekete szfinx! áááá ez lesz a fedőnevem! vagy inkább sátán? na jó, erre kérek tippeket! 

szóval itt tartunk ma. tiszta vagyok és blogot írok az udvaron.

így írok én!

anyuci!!! miért épp a vakarózósat raktad be???

látjátok a kertem? nagyi csinálta! van benne saláta, retek, karalábé, káposzta, petrezselyem és kapor.

ja és az udvarom egyik része

ez a rövidebbik fal, a másik úgy duplája ennek

van mit körbe rohangászni

az a doboz, meg a kedvenc ficánkolós dobozom

szép napot mindenkinek!

 anyuci már lassan mindent bepakolt, már csak én maradtam, meg a játékaim! éééééss irány a jókai!

de előtte szeretném megmutatni nektek lolát, és a reggeli rosszalkodásunkat!

nem sokára jelentkezem, de akkor már az új lakásomból!

szép délutánt!!!

 kedveseim!

annyira, de annyira sajnálom, hogy ilyen sokáig távol voltam, és egy bejegyzést sem írtam! rengeteg dolog történt velem, és anyucival is, ezért ez a hallgatás!

de most valami jó dolog!

még mindig nagyinál vagyok a játszó pajtásommal, lolával! ő egy kutya! igen egy kutya, és szőrös is, ugat is! ő az egyetlen állat akit el tudok viselni a közelemben. nem tudom miért, de így alakult. lehet, hogy öregszem?? ááá nem, inkább csak toleránsabb lettem, meg kedvesebb és szebb, és jobb, és a világegyetemnek én lettem a középpontja! 

hétvégén jön értem anyuci és felvisz pestre! jajj, de szuper lesz! már nagyon várom ám! és tudjátok mi lesz a legjobb? na??? nem, nemcsak az hogy anyucival leszek! hanem.... lakberendezhetek!!! kaptam egy új macskafészket!! persze anyuci lakásnak hívja, de az az ő problémája. el is kell neveznem valaminek. hol is laktam eddig? az elsőnek nem is adtam nevet; a második volt a nagyerkélyes; utána jött a vörcsi; aztán a macska-lak; meg persze nagyiéknál is nyaralgattam; úgyhogy ezt az újat is el kell nevezni. így látatlanban nagyon nehéz... legyen akkor csak simán jókai, vagy fészek? inkább legyen jókai, mert még nem tudom, hogy hányszor kapok új lakot, és mert csak! szóval jókai! jajj, már nagyon várom, hogy berendezzelek! 

nagyi volt fent anyucinál vasárnap, és megleste jókait. tetszett neki nagyon, csak anyuci volt iszonyatos fáradt, majdnem elaludt az asztalnál. azt az infót kaptam, hogy még semmi sincs kicsomagolva és ráférne egy ügyes macskakéz segítsége! na jó! ezt garantálhatom! anyuciiiii innen üzenem, hogy ne merjél semmit sem kicsomagolni, mert én sokkal jobb vagyok ebben!

szép napot mindenkinek! megyek, és megverem lolát! =*_*=

igen, igen! tegnap voltam 3 éves! nagy kor ám ez! és tudjátok, hogy mi különbözteti meg a 2 évest a 3 évestől?

• több macskakolbászt tud megenni
• már tudja, hogy a lakás teljesen 3dimenziós
• az emberek hátát használhatja ugródeszkának
• hangosabban nyivákol
• és teljes tudatában van hogy hogyan kell a gazdit felébreszteni, ha csak egy órája alszik

na meg még nagyon sok minden...

tegnap anyuci nagyon elviselhetetlen volt! kellet is adnom neki egy pofont, hogy fejezzem már be a puszi osztogatást. mást nem csinált, mint magához szorított és gügyörgött, meg csókolgatott! boldogot amcsi, boldogotamcsi, boldogotamcsiboldogotamcsiboldogotamcsi! de semmi ajándék! pedig egy jó szfinx mindig kap ajándékot! és én tényleg jó vagyok... kivételek persze vannak, de akkor is! HOL VAN AZ AJÁNDÉKOM??? sajnos estig kellett várnom... hogy mire?... hát a macskakolbászra!! jajj, annyira finom volt! nem is lehetett megértetni velem, hogy elfogyott (megettem az összeset)! utána jól összebújtunk és szundikáltunk is!

tele hassal jobban megy a rosszalkodás!

van még valami nagyon fontos! pesten vagyok anyucival! az új macska-lakomat teljesen belaktam!

ja, és képek! anyuci egyik ismerőse azt mondta, hogy le kell engem fotóznia! ő állatka fényképész (almafoto.hu)! úgy várom már, hogy pózolhassak... =*_*= ) 

kellemes és rosszalkodásban gazdag napot kívánok! 

Már nem vagyok a nagyimnál Siófokon, visszamentem Pestre. De az anyucikám még nem ért oda, hogy írjon velem blogot. Egyedül meg nem tudom bekapcsolni a számítógépet!

Azóta már beszélgettünk skype-on, és elárulták nekik, hogy össze-vissza pakolászok mindent, és majd megyek még később is nyaralni,ha tél lesz, ha nyár.

Kinyitották az ajtót és én kiugráltam rajta. És mivel jöttek utánam, nagy bátorságosan leszaladtam a földszintre, és megnézegettem ezt a biciklit. Szerettem volna biciklizni, de mire felültem volna rá, utolértek, felkaptak, és visszavittek. Milyen már!

Kinyílt az egyik karácsonyi kaktusz, mintha már december lenne.

De a másik is bimbózik már, lehet, hogy tényleg hamar itt lesz a karácsony. De az a kaktusz is nyílik, amelyiknek augusztusban kellene virágozni.

a nagy virágfotózásban engem észre sem vett senki, pedig én vagyok a legszebb virág, és még évszakhoz sem vagyok köthető, hanem mindig szép vagyok!!!!!

Azt hitték, hogy a blogomat írom, pedig csak a Tékozló Homárt olvasgattam, és azért nézek ilyen szemrehányóan, mert megzavartak benne. Az ember macskája már a kedvenc blogját sem olvashatja!!

És ez még nem elég, még azt is lefényképezték, ahogy tatámmal alszunk.

Hiába, édes a pihenés, főleg, ha van kit szeretgetnie az ember macskájának!

Mármint a nagyim vállán való üldögelésre. az előbb is írtam a kertblogot vele. És meg is vagyok sértődve, mert engem nem vittek ki. Azt mondták berregtetni fogják a gépet, meg egyébként is hideg van és sár, és bár új pulóverem van, de gumicsizmám nincs, és ők sáros macskával nem fekszenek egy ágyban.

A múlt hétvégén itt volt az anyucim és Klára nagynéném, de most nem jöttek. És akkor sem csináltak rólam képeket, így most kép nélkül maradtok, kedves olvasók. :-(

Pedig most nem kell velem veszekedni, hogy egyek. Olyan szépen eszem, mint a kisangyal, és olyan kerek pocikám van, amilyen nem volt a nyáron.

Én tudom, hogy én ki vagyok. Én vagyok az a cica, aki egész nap a nagyim vállán akar lovagolni, vagy nagyigolni, vagy hogy is van ez?

Ezen a képen éppen a konyhából jövünk kifelé. Csak a nagyim nem tudja, hogy ki is ő valójában, mert azt mondja, hogy "Boszorkány vagyok én, hogy macska ül a vállamon?"

Nem tudom, hogy az micsoda, de ha macska kell a vállára, itt vagyok én.

Le akart tenni, de nem tudott. Hihihi. Sőt, amikor a répát mosta, akkor is a hátán ücsörögtem. Azt mondta, hogy pont én hiányzok a hátáról, hát ezen ne múljon!

Ma reggel meglestek, hogyan próbálom magam egy kis kosárba belepréselni. Most megmutatom nektek is.

Valamim mindig kilógott. Miért nem vesznek egy nagyobb kosarat???????? Ja, hogy a krumpli nem lóg ki belőle? De, sok krumpli kilóg. Hát még egy macska!

Újra visszahoztak vidékre, és nem is az anyucikám, hanem Klára nagynéném. Nyifogtam is neki egész úton. Na mondjuk, azért is, mert pisilnem kellett. Alig értem fel a lakásba, már meg is rohamoztam a tiszta, friss almocskámat.

Nem nagyon találom a helyemet. Nem értem, miért vittek el, ha most visszahoztak, és egyáltalán mi van????

Főleg azért sem, mert a dédiékhez is elmentünk a legnagyobbik szakadó esőben, és fáztam is,pedig volt rajtam pulóver. És mit találunk a dédiék konyhájában? Vagyis inkább kit? Egy szegődött pöttyös cicát! Nahát, meg akartam mondani neki a véleményemet, de még neki állt feljebb és borzasztó csúnyákat mondott. Meg is sértődtem. Bezzeg senkinél sem volt telefon, hogy ezt a sértést felvegye. Vagy jobb is így?

Azért, hogy jó hírt is mondjak, elmúlt a nyári étvágytalanságom, és eszek, mint a sáska. Kell is, mert sovány vagyok, mint a hét szűk esztendő. (Bár anyucikám szerint zsírdisznó) Hideg tél lesz, fel kell rá készülni. (Ja, hogy fűtés is van, meg pulóver, meg kengurucicázhatok is, sőt a takaró alá is bebújhatok? Ez nem számít, zsírréteg kell, 30 cm vastag, mint a jegesmedvének)

igen! rossz dolgot csináltam! sajnos!

tegnap anyuci kivitt sétálni, de nagyon fáztam, így kengurucicázhattam a pólójában. annyira, de annyira bújtam hozzá, hogy a hátsó lábammal megkarmoltam. nem is lenne ezzel még semmi nagy baj, de egy anyajegyét találtam el! és még ma is vérzik neki! felhívta a doktorbácsiját, és ki fogják neki műteni! jajj, annyira sajnálom!

igen igen!! újra pesten vagyok! megfogtam anyuci grabancát, és felhoztam pestre! ... vagy fordítva? =*_*=

kezdem inkább előről:

anyuci lejött siófokra a nagyiékhoz még pénteken, hogy meglátogasson minket! nagyon jó volt újra látni! azt mondta, hogy már sokkal több ideje lesz rám, mert felmászott, vagy felszökött, vagy felmondott, vagy mi! egész hétvégén összebújva aludtunk! sok sok simit kaptam és puszikat is! voltunk a dédinél is, ahol persze nem tudtam jó cica lenni, mert mindent le kellett fújkodni, meg meg kellett morogni (még a dédiéket is)! aztán történt valami, ami nagyon meglepett: a dédipapám lefújt! úgy ahogy én szoktam őt! és többször is! ezek után inkább pókhálót gyűjtöttem az arcomra, mert az viccesebb dolog!

látjátok a pókhálókat??

vasárnap, azaz ma, anyuci el kezdett pakolászni. nagyi nagyon sok mindent rakott neki, amit a kertjében termelt, tudjátok, ahol én is szoktam munkálkodni! ha viszont még nem néztétek volna, akkor itt van nagyi siófoki epreskerjte!

így bandukolok én a kert tövében, és félek a kisbékáktól!

nagy segítség vagyok mindenkinek

tudjátok, mi történt? anyuci elővette a dobozomat! igen, a szállító dobozomat! kinyitotta, és beletette az oroszlánt (persze fél óráig kereste, mert úgy eljátszottam) és a szamarat. ekkor esett le, hogy én is megyek! innentől nem lehetett velem bírni! ficánkoltam, ugrándoztam, nyervákoltam stbstbstb. óóó, annyira boldog voltam! na jó vagyok még mindig! beszálltunk az autóba és indulás pest felé! én is vezettem ám!

kenguru vagyok!!

anyucinak meg pesten beszóltak a piros lámpánál, hogy kár hogy terhes (pontosabban: óóó baby...terhes vagy, kár hogy nem tőlem!)! a szemetek! 

igen, az én hibám, mert elfáradtam a sok vezetésben, és lecsúsztam a pulicsjába a hasához! na de akkor is! az anyucinak csak ne mondogassanak semmit olyan nagy terepjáróból!

rendben megérkeztünk, nem is volt hosszú az út, csak egy óra. és..... bevetettem magam a lakásba! mindent jól megszimatoltam, mindenre jól felmásztam. eközben anyuci kihordta a kocsiból a sok-sok finomságot, amit siófokról hoztunk. kaptam pót ebédet, és most meg alszom a takaró alatt! jó újra itt lenni! ketten anyucival! és megígérem rendesen fogunk már blogot írni, mert ez így nem mehet tovább! =*_*=

Titokban és nyilvánosan is azt reméltem, hogy Anyucikám felteszi a blogra azt a rengeteg képet, amit készített rólam, de nem. Azért nem adom fel (egészen) a reményt, és elmondom nektek, hogy tegnap nagyon megszidtak. Igazán nem értem, miért. Nagyim, amikor elmegy a boltba, vagy valahová, mindig betesz a Klára nagynéném szobájába, és rámcsukja az ajtót. De én ki tudom ám nyitni úgy is, hogy ne vegye észre, és k tudok surranni, mielőtt még becsukja az ajtót. Így is tettem, és egyből leszaladtam a földszintre, ki az udvarra, pont jött egy nagy kutya. Mi az nekem, ha már szaladtam, szaladtam még jobban. Az udvaron voltak gyerekek, néha játszom velük, meg sétáltatnak is. A nagyim mondott nekik valamit, és odajöttek megsimizni, és meg is fogtak. Odaadtak a nagyimnak, aki visszacipelt, és azt mondta rossz cica vagyok. Meg is sértődtem, és amikor jött visszafelé, úgy ordítottam az erkélyről, hogy csak az nem hallotta, aki nem akarta.

Képzeljétek, ma végre nincs az a rettenetes hőség, és a nagyim magával vitt a kertbe. Sőt, azt mondta, már sokat voltam ott pórázon és madzagon, meg egyébként sincs semmi dolga, csak kukoricát és hagymát szed, elenged, hogy teljesen egyedül baktassak, amerre akarok. Hááááát, nem nagyon akartam. Mégis félelmetes az a kert egyedül egy kiscicának.

De azután felnyalábolt, és átvitt a másik kertbe, ahol csak most másodszor voltam, és még nagyobb. És volt a kertben egy másik cica!!!! Egy vörös, mint Mandula, csak nem ő. Odamentem hozzá laposkúszásban, lefújkodtam, és jól elkergettem. Még utána is futottam. De nem ám csak a kert végéig, hanem tovább. Még szerencse, hogy a kert végében egy másik kert van, aztán egy cukrászda, és csak azután jön az út. Még szerencse, hogy a másik kert felénél eszembe jutott, hogy én nem vagyok olyan bátor, és visszatalpaltam a saját kertünkbe. De a cica helyét is meg kellett morogni.

Képzeljétek el, ma voltunk mind a két kertben. Először krumplit kapáltunk az új kertben. Nagyon nagy az új kert, hála istennek, mert átszökött a szomszéd farkaskutya, miközben én békésen üldögéltem a krumplibokrok között. De nagyim észrevette, és mielőtt még ő észrevett volna engem, már fent is csücsültem a nagyim kezében. A szomszédok visszahívták a kutyát, aki nagyon szófogadó volt és azonnal visszament, szerintem észre sem vette, hogy a világon vagyok.

Aztán tököt is kapáltunk, azt jobban szerettem, mert ilyenkor reggel árnyékban van. Végül is átmentünk a másik kertbe, ott hűvösebb van, de már akárhogy is, nekem nagyon melegem volt, és nem hagytam a nagyimat dolgozni, csak nyifogtam, hogy menjünk haza. Haza is jöttünk, és most elnyúlva fekszem a ventilátor alatt.

PESTEN VOLTAM!! ANYUCIVAL!!! OTTHON!!!

annyira de annyira jó volt ez utóbbi másfél hét! anyuci lejött értem és haza hozott! azt hitte, hogy nem fogok emlékezni a lakásomra, de IGEN! semmit sem felejtettem el! ficánkoltam, ugráltam, rohangásztam! újra kiscica voltam! de ma visszahozott a nagyiékhoz! azt mondta, hogy valami szegedi szabadtéri játékok lesznek a jövő héten, és neki le kell mennie, mert a dózsa című előadásban fog táncolni. jajj ez az anyuci...munka... munka... munka... mikor lesz ennek már vége?!?!?! na mindegy, az anyuci ilyen és kész! nade történtek ám vicces dolgok is ezalatt az idő alatt:

1.bolhás lettem!
az egyik reggel anyucival kimentünk sétálni a ház udvarára. egyszercsak azt vette észre, hogy a lábán kis fekete bogarak ugrálnak. gyorsan megfogott és bevitt a lakásba, és ekkor látta, hogy rajtam is vannak ilyen bogarak! egy csomót kiszedett belőlem és szétnyomta őket. nem nagyon értettem, hogy mi is történik, de láttam, hogy nagyon ideges, így szépen tartottam a lábamat, a hátamat, a mancsomat! amikor már nem látott bennem többet, akkor megengedte a kádban a csapot! már tudtam, hogy fürdés lesz, de azt nem is sejtettem hogy 1 órán keresztül fog csutakolni! és hogy még maradt bennem olyan fekete ugráló izé! már nagyon untam! de kipróbáltam a testradírt is! valami nagyon drága cuccot kent anyuci a hasamra, mert nagy levegőt vett mikor a kinyomott a tubusból egy adagot (yves rocher- tradition de hammam -oriental velvety-skin scrub - anyuci csak ajánlani tudja, mert nagyon hatásos és nem sérti fel a bőrömet sem, és nem is irritálja)! na de mindegy, én igazán megérdemlem, hamár 1 órán át áztat! =*_*= mikor végeztünk jól megtörölgetett, átöltözött és elrohant! 30 perc múlva már otthon is volt egy nagy zacskóval! volt benne valami fújós cucc, meg egy büdös nyaklánc nekem, és egy szürkés flakon, amit nagyon dugdosott előlem! a nyakláncot, vagyis a nyakörvet feltette rám. büszke voltam magamra, biztos kitüntetett a hősiességem miatt! a szürkés flakonnal meg kiment a belső udvarra, és felmosott! nagyon éles szúrós szaga volt! ezek után minden egyes szabad percében nagyvizitet tartott, hogy talál e még fekete ugrálóst, vagyis bolhát. éjszaka meg nekem kellett rá vigyázni, mert össze vissza forgolódott, és sikítozott... kiderült reggel, hogy bolhákkal álmodott! vicces ez az anyuci! még egy párat kiszedett belőlem, de a nagyiékhoz már bolhamentesen mentem.

2.találkoztam nagyon sok ismeretlennel!
anyuci új barátai jöttek és meglátogattak. volt akit lefújkodtam, volt akit szerettem!

3. vettünk egy ládát!
klára nagynénivel találkoztunk és felmentünk egy bácsihoz, aki füstölt szalonna szagú kelengye ládát csinált! nagyon szép lett! klára nagynéni és a barátnői csináltatták az egyik barátnőjüknek nászajándékba! encsi!!! legyél nagyon boldog!!

4. anyucin (mind a két kezén) kiéltem az összes férfias hajlamomat! =*_-=

húúúúú, nagyon tartalmas napok voltak ám ezek! már külön vagyunk egymástól, de még a gondolataimat átraktam a fejébe, hogy írja már meg nektek.... drágáim!!

arclefety mindenkinek!!!!!
 

Ma olyan nagyon tiszta vagyok, amilyen már rég nem voltam. Az egész azzal kezdődött, hogy Klára nagynénim hazajött hozzánk, azaz a nagyiékhoz, és mindahányan elmentünk a dédimhez születésnapot köszönteni. Ott én szépen morogtam, fújkodtam, sőt, amikor a dédipapám visszafújkodott, hogy lássam, milyen csúnya vagyok, akkor meg is kaptam az arcát. Még jó, hogy le van vágva  a körmöm, nem sértettem fel. 

És persze belefeküdtem a legnagyobbik porba, és addig henteregtem benne, amíg egyenletes barna színű nem lettem. Na, ilyen koszos cicával nem lehet egy ágyban feküdni, mondták, amikor hazamentünk, és megfürdettek. De azért én kiszöktem. Úgy csináltam, mintha tartanám a hasamat csutakolásra, szépen feltettem a lábacskámat a kád szélére, de csutakolás közben kicsusszantam a kezek közül, és úgy csuromvizesen körberohantam az egész lakásban. Nehezen, de megfogtak, és lecsutakoltak kíméletlenül. Nem értem, mire jó ez a nagy tisztaság.

Ma igazán sokat dolgoztam. Kertben voltunk hajnalban, a nagyim és a tatám a hagymából szedegették ki azt a sok zöldet, ami szerintük nem oda tartozik. Szerintem teljesen mindegy, mert minden zöldet jó megrágicsálni. Tehát, rágicsáltam hagymaszárat, füvecskét, meggyfalevelet a fán, és mindent, ami a szájacskám elé került. Azaz a kertben ugráltam a hosszú madzagom végén. Minden fára felmásztam, henteregtem a hagyma közt, ÉÉÉÉÉÉÉS, felfedeztem, hogy a földet ugyanolyan jól lehet kaparni, mint a friss almot. Ez nagy dolog, mert eddig ezt nem tudtam, és ha sétálni voltunk, pláne sokáig, az első utam mindig az almocskámhoz vezetett, mert máshová nem tudtam semmit csinálni.

De még messzebb szeretnék menni. Azt szeretném, ha egyáltalán nem lenne madzag, ami visszafogna. Nagyim azt mondja, előbb okosodnom kell. De én OLYAN OKOS vagyok már így is! Na jó, azt még nem tudom, hogy a tetőre ne akarjak felmászni, meg azt se, hogy nem megyünk a kutya közelébe, de majd megtanulom! Meg én!

Igen, én vagyok az erkélyajtó tetején, és a függönyt birizgálom.

Arra várunk itt a nagyim meg én, hogy anyucikám feltegye a képeket a blogba, de olyan elfoglalt, hogy azt se tudja, hol áll a feje. Pedig én is szívesen venném, ha meglátogatna. Biztosan jobban haladnék a póráz nélküli sétálás tudományában, ha  utána kulloghatnék.

Már második napja nem tudok lemenni sétálni, mert esik az eső. Micsoda május ez?????

Viszont a fecskék, akik nem tudnak berepülni az erkélyre, nekiálltak fészket építeni anyucikám ex-szobájának az ablakába. Rosszul tették, ugyanis az ablak nyitva szokott lenni, volt rajta szúnyogháló, hogy én bent, a szúnyogok meg kint maradjanak. A fecskék az ablak felső sarkánál ugrabugráltak, én meg bele a szúnyogháló közepébe utánuk. A háló leszakadt, én a párkányra huppantam, és nem értettem, hogy a nagyim miért kapkod a szívéhez, és főleg azt nem, hogy miért van becsukva az ablak. De azért az üveg innenső oldaláról is ugrálok utánuk.

Képzeljétek el, ma kimentem a kertbe palántákat öntözni. Igaz, először azt hittem, csak ide a ház alá megyünk madarakat nézegetni, de a nagyim betuszkolt az autóba, és mentünk valahová. Amikor megálltunk, rámadta a pórázomat, hogy kiszálljak az autóból, de nem tudtam, hol vagyunk, ezért csak álltam az utca közepén. Egy házhoz mentünk, ahol egy szörnyűségesen nagy kutya kiabált. Ölbe lettem véve, nehogy a szörnyeteg megegyen, és csak mentünk befelé. Útközben felvettünk egy zöld vizeskannát, bementünk valahová, és magunkra csuktuk az ajtót. Olyan drótosat, amin azért jól lehet látni azt, ami a másik oldalon volt. No, a másik oldalon a szörnyűséges kutya, ezen az oldalon meg a kert. Jól lefújkodtam a kutyát, el is szaladt, és nagy izgatottan elkezdtem felfedezni a kertet. Van benne fű, amit lehet rágcsálni, és rigó, amire csúnyákat lehet mondani, és körtefa, amire fel lehet mászni, és főleg por, amiben lehet henteregni. Szép látvány lehettünk, ahogy a palántákat öntözzük, én pórázon, a nagyim a vizeskannával, de azért minden meglett. Csak egy kicsit hideg volt, és a nagyim nehezen fogta föl, hogy vegyen már a pulóvere alá. De aztán felvett, és úgy már egészen bátor voltam. Azt mondta, holnap is megyünk, mert öntözni kell, de mást csinálni nem nagyon, így ráér engem kertbe szoktatni. A végén egészen falusi macska leszek!