Már újra a nagyi kengurucicája vagyok, de még nem akarok tudomást venni erről a tényről.
Mandulával továbbra is nagyon jó verekedni, és mindenkit megfújkodni és megmorogni.
De azért jól megvagyok, Mandula elől megeszem azt a kaját is, amit otthon meg sem kóstolnék. Voltam sétálni is, és rigót akartam kergetni, de nem jött össze. Most meg sírok, mert este sírni kell. Vagy ti nem így tudjátok?
