Hála istennek, a melegre nincs panasz, a nadrág is leszakadna rólam, ha lenne olyanom. Így a nagy nyaralásban édes semmittevéssel telnek a napjaim, verekszem Mandulával, széttépkedem a szúnyoghálót, hogy kiülhessek a második emeleti erkély korlátjára, onnan meg a konyhaablakba, minden arra járó nagy ijedelmére. Azért a józan ész kis szikrája mégis megmaradt a fejecskémben, mert nagy nehezen visszaügyeskedtem magam az erkélyre, és megvártam, míg beengednek. Húzgálom az ágyneműtartó fiókot, ami szörnyű nagy és nehéz, de én ki tudom húzni egészen. Belebújni nem tudok, mert teteje van, de így is vicces. És képzeljétek, most csak úgy ragyogok, mert megfürdettek. Na igen, délután belehenteregtem minden koszba, de ti se bírnátok ki.