Nagyon jót nyaralok, de azért nem felejtkeztem el rólatok sem ám! Képzeljétek, meglátogatott az anyucikám, és pont akkor volt a legnagyobb vihar. Ugyan lementünk sétálni, de vizes lett a lábacskám, és még a szél is fújt, úgyhogy kénytelen voltam a nagyi pulóverében kengurucicát alakítani. Persze, mihelyt elment, gyönyörű idő lett. Már két este gyakorolom hogyan kell egyedül sétálni. Azért lent vannak velem, csak nem fogják a pórázomat. Legalább addig nézem a hangyát, ameddig akarom. Amíg nem akarok elfutni, addig mászkálhatok egyedül. Nagyon érdekes.