Tegnap a séta alkalmával felmásztam egy fára. Képzeljétek, én egyedül. A fának volt egy levágott ága középen, pont megfelelő magasságban, ott üldögéltem, és egyedül ugrottam le.
Azt mondják, maradok még egy darabig, mert állítólag szétverik a vörcsi-ház bejáratát, és akkor igazán nem kellek oda, ha nyitva van a kapu, meg mindenkik mászkálnak, zörögnek és porolnak. Porolok én, ha az kell, ma minden porba belefeküdtem, szép szürke is vagyok, ott is, ahol egyébként nem. Remélem, azért az anyucikám majd meglátogat, mert szép, szép a nyaralás, de valahogy nem az igazi.
