Ez egy tegnapi történet ugyan, de jelzi, hogy nem én vagyok a legokosabb cica a világon. L

Ugyanis elszöktem. Egy pillanattal tovább maradt nyitva az ajtó, mint máskor, és én olyan örömmel vetettem magam a nagyvilágba, hogy az már túlzás. Egy lendülettel leszaladtam két emeletet, és mert a lépcsőház ajtaja is nyitva volt, egyenesen kiszaladtam az udvarra. Nem az utcára nyílik a lépcsőház ajtaja, van egy járda is fallal, végigszaladtam a ház előtt és elindultam a parkoló felé, amerre sétálni szoktunk. És ott álltam egyedül, mert persze nem értek utol, fürge kiscica vagyok én. De ezzel a nagrágszáramba is szaladt a bátorság, mármint, ha lenne nadrágom, oda szaladt volna. Megálltam és a nagyim utolért, felvett és visszavitt, én meg kapaszkodtam a nyakába, hiszen nem is akartam elszökni, csak úgy sikerült.