Másodszor, sőt harmadszor is voltam a Dédiéknél, mert ott nagy kert van, és sétálhatok egyedül, póráz nélkül. Egyelőre felügyelet nélkül nem, mert nem vagyok valami okos, és nem tudom, mit kell csinálni teljesen egyedül egy kertben. Óvatosan feltérképezni a bokrok alját, szöcskéket kergetni, felmászni a legmagasabb fára, hogy alig tudjak lekepesztetni, felkergetni Szerént a kerítés tetejére, vagy tiltakozni, amikor meg akarnak fogni. Azt hiszem, ez az utóbbi megy nekem legjobban. Le is lettem fényképezve, és ha minden igaz, ide is felkerül a kép, amint nagy „bátran” lapulok a fűben, csak hosszú úton megy keresztül, mire ideér.