Új műsorszámot csináltam az esti sírás mellé. A bejárati ajtót nyitogatnám, ha nem lenne bezárva. Mert ha nincs, akkor ki tudom ám nyitni. Felugrok, lenyomom a kilincset, hátradőlök, és már tárul is az ajtó. És akkor ki lehet szökni a lépcsőházba. Persze ennek semmi értelme sincs, mert a nagyikám a gipszes lábával úgyse tud utánam jönni, de akkor is.

Mostanában azonban valamit csinálnak azzal a zörgős izével a kilincs alatt, és hiába ugrok, dőlök, az a fránya ajtó nem akar kinyílni. Akkor én is zörgetem a kulcsokat, láttam, úgy kell. De még nem jöttem rá, hogy még mit kell csinálni. Viszont éjjel kettőkor nagyon hatásos. Nyivákolok is, zörgetek is, ajtóra is ugrálok, csak azt nem értem, miért kiabálnak. Én csak a rejtélyt szeretném megoldani. Meg persze szökdösni egy kicsit.