Ma igazán sokat dolgoztam. Kertben voltunk hajnalban, a nagyim és a tatám a hagymából szedegették ki azt a sok zöldet, ami szerintük nem oda tartozik. Szerintem teljesen mindegy, mert minden zöldet jó megrágicsálni. Tehát, rágicsáltam hagymaszárat, füvecskét, meggyfalevelet a fán, és mindent, ami a szájacskám elé került. Azaz a kertben ugráltam a hosszú madzagom végén. Minden fára felmásztam, henteregtem a hagyma közt, ÉÉÉÉÉÉÉS, felfedeztem, hogy a földet ugyanolyan jól lehet kaparni, mint a friss almot. Ez nagy dolog, mert eddig ezt nem tudtam, és ha sétálni voltunk, pláne sokáig, az első utam mindig az almocskámhoz vezetett, mert máshová nem tudtam semmit csinálni.

De még messzebb szeretnék menni. Azt szeretném, ha egyáltalán nem lenne madzag, ami visszafogna. Nagyim azt mondja, előbb okosodnom kell. De én OLYAN OKOS vagyok már így is! Na jó, azt még nem tudom, hogy a tetőre ne akarjak felmászni, meg azt se, hogy nem megyünk a kutya közelébe, de majd megtanulom! Meg én!