Képzeljétek, ma végre nincs az a rettenetes hőség, és a nagyim magával vitt a kertbe. Sőt, azt mondta, már sokat voltam ott pórázon és madzagon, meg egyébként sincs semmi dolga, csak kukoricát és hagymát szed, elenged, hogy teljesen egyedül baktassak, amerre akarok. Hááááát, nem nagyon akartam. Mégis félelmetes az a kert egyedül egy kiscicának.
De azután felnyalábolt, és átvitt a másik kertbe, ahol csak most másodszor voltam, és még nagyobb. És volt a kertben egy másik cica!!!! Egy vörös, mint Mandula, csak nem ő. Odamentem hozzá laposkúszásban, lefújkodtam, és jól elkergettem. Még utána is futottam. De nem ám csak a kert végéig, hanem tovább. Még szerencse, hogy a kert végében egy másik kert van, aztán egy cukrászda, és csak azután jön az út. Még szerencse, hogy a másik kert felénél eszembe jutott, hogy én nem vagyok olyan bátor, és visszatalpaltam a saját kertünkbe. De a cica helyét is meg kellett morogni.