Ma olyan nagyon tiszta vagyok, amilyen már rég nem voltam. Az egész azzal kezdődött, hogy Klára nagynénim hazajött hozzánk, azaz a nagyiékhoz, és mindahányan elmentünk a dédimhez születésnapot köszönteni. Ott én szépen morogtam, fújkodtam, sőt, amikor a dédipapám visszafújkodott, hogy lássam, milyen csúnya vagyok, akkor meg is kaptam az arcát. Még jó, hogy le van vágva  a körmöm, nem sértettem fel. 

És persze belefeküdtem a legnagyobbik porba, és addig henteregtem benne, amíg egyenletes barna színű nem lettem. Na, ilyen koszos cicával nem lehet egy ágyban feküdni, mondták, amikor hazamentünk, és megfürdettek. De azért én kiszöktem. Úgy csináltam, mintha tartanám a hasamat csutakolásra, szépen feltettem a lábacskámat a kád szélére, de csutakolás közben kicsusszantam a kezek közül, és úgy csuromvizesen körberohantam az egész lakásban. Nehezen, de megfogtak, és lecsutakoltak kíméletlenül. Nem értem, mire jó ez a nagy tisztaság.