sajnos rossz hírt kell veletek megosszak. emlékeztek DOROMBÉRRA? ő volt, és tényleg csak volt a dédim kedvenc cicája. 2009.11.04-én távozott az örök vadászmezőkre! csak három éves volt.
szerénke, a fehér-barna cicus, pedig elszökött, vagy elvitték...
anyuci november 1-jén még csinált róla képeket, amikor nem látszott rajta semmi.
ALUDJ BÉKÉBEN DOROMBÉR!
Szegény Mandula nagyon gyenge. Egész nap csak fekszik, és még rám sem morog, amikor szembeülök vele. Enni sem nagyon akar, le is fogyott.
Kivel böllenkedjek én, ha Mandula nem hajlandó semmire?
Küldjetek neki gyógyító energiákat.
mindenkinek kellemeset!!!
Új műsorszámot csináltam az esti sírás mellé. A bejárati ajtót nyitogatnám, ha nem lenne bezárva. Mert ha nincs, akkor ki tudom ám nyitni. Felugrok, lenyomom a kilincset, hátradőlök, és már tárul is az ajtó. És akkor ki lehet szökni a lépcsőházba. Persze ennek semmi értelme sincs, mert a nagyikám a gipszes lábával úgyse tud utánam jönni, de akkor is.
Mostanában azonban valamit csinálnak azzal a zörgős izével a kilincs alatt, és hiába ugrok, dőlök, az a fránya ajtó nem akar kinyílni. Akkor én is zörgetem a kulcsokat, láttam, úgy kell. De még nem jöttem rá, hogy még mit kell csinálni. Viszont éjjel kettőkor nagyon hatásos. Nyivákolok is, zörgetek is, ajtóra is ugrálok, csak azt nem értem, miért kiabálnak. Én csak a rejtélyt szeretném megoldani. Meg persze szökdösni egy kicsit.
képzeljétek, anyuci lejött meglátogatni minket! annyira szuper! nem is bírok magammal! rohangászok fel-alá, marcangolom mandulát, és alszom! hol anyucival, hol a nagyival.. mert ugye neki kell a gyógydoromb! most vitték be a betegszállítók a kórházba, és ha minden igaz, akkor járó gipszet fog kapni, és akkor nem fog fájni a lába, ha ráugrok! =*_*=
olyan de olyan hideg van! ki akart vinni anyuci sétálni, de én még ki sem akartam dugni az orromat. pedig az új, meleg pulcsim volt rajtam! fúj a szél és meg lehet fagyni! nem szfinx cicának való ez az időjárás!!
kutyek! ugye emlékeztek rá?! ő az akit 2 napig neveltem, és egy csöppet sem féltem tőle! és a lakótársai: mici, és kis mici!
kutyek, a nagy! bruncsika lett a neve!
és kiderült, hogy lány! pedig papírján az van, hogy fiú!! :)
ő mici cica! nagyon jó barátok bruncsikával... vagy most már brunella... ha már lány!
ő pedig kis mici! milyen szőrös!!
//ha valamelyikre rákattintasz, találsz még képeket!!//
ugye milyen sok helyre bújtam el???
Első szörnyűség, elromlott az idő. Olyan bolond szél fúj napok óta, hogy kimenni sem merek. És hideg is van. Vissza akarom kapni a nyarat!
Második szörnyűség. Itt volt az anyucikám és nem vitt magával. Valami olyasmit mondott, hogy nem készültek el a lépcsőház felújításával, és még mindig akkora kosz, zaj és felfordulás van, hogy megőrülnék. De én attól őrülök meg, hogy ő nincs itt.
Harmadik szörnyűség. A nagyim bokája eltört és nem tud utánam futkározni. Hogyan szökjek ki akkor a lépcsőházba, ha nem hoz vissza senki? A mentősök, akik hazahozták a gipszelőből, megijedtek tőlem. Hihihi! Igaz, én is tőlük, és gyorsan visszafutottam a lakásba.
Másodszor, sőt harmadszor is voltam a Dédiéknél, mert ott nagy kert van, és sétálhatok egyedül, póráz nélkül. Egyelőre felügyelet nélkül nem, mert nem vagyok valami okos, és nem tudom, mit kell csinálni teljesen egyedül egy kertben. Óvatosan feltérképezni a bokrok alját, szöcskéket kergetni, felmászni a legmagasabb fára, hogy alig tudjak lekepesztetni, felkergetni Szerént a kerítés tetejére, vagy tiltakozni, amikor meg akarnak fogni. Azt hiszem, ez az utóbbi megy nekem legjobban. Le is lettem fényképezve, és ha minden igaz, ide is felkerül a kép, amint nagy „bátran” lapulok a fűben, csak hosszú úton megy keresztül, mire ideér.
ma beszéltem anyucival skype-on! megmutattam neki az új pulcsimat!! még az ujja ugyan hiányzik, de így is nagyon szuper!
ilyen ügyesen nézek a kamerába!
puszi klára nagynéninek!! :)
//van még kép, csak kattints valamelyikre!//
Ma minden vakondtúrásban meghemperedtem, és olyan poros lettem, hogy a nagyim azt mondta, ilyen koszos macskával ő nem alszik egy ágyban, és megfürdetett.
Hogy milyen egy tiszta macska?
Először is vizes, és nyifogós.
Utána fehér és jó illatú.
De leginkább éhes, és gyorsan pótvacsorázik egy kicsit.
Képzeljétek el, ma almát szedni voltam a „dédiéknél”. Reggel, amikor a nagyim el akart indulni, beleültem a kosarába, és akárhányszor kiszedett, annyiszor másztam vissza. Azt mondta, hogy jöhetek, ha ennyire akarok. Rámadta a pórázt, de felesleges volt, mert a kosárban utaztam egészen a kocsiig. De igazából nem tudtam, mi van, mert ordítottam az autóban. Na jó, csak azért, hogy ne legyen olyan unalmas az utazás. Odaértünk, kiszálltam, és már fújkodtam is, mert Dorombért és Szerénkét akkor is meg kell fújkodni, ha nincsenek is ott. Dorombér később előjött, és nagyon furcsán nézett, mert nagyon morogtam, meg fújkodtam.
Szedtünk almát, én meg bementem a kisházba, és magaménak nyilvánítottam az egészet.
Aztán amikor kijöttem, sétáltam póráz nélkül is, és felmásztam egy körtefára is, igaz, hogy csak az első emeletig, de akkor is.
Nagyim azt mondta, máskor is mehetek. Nagyon elfáradtam a kirándulásba, egész délután aludtam, lehet, hogy még az esti sírásra sem maradt erőm. Bár ebben azért ne legyetek olyan biztosak.
képzeljétek, anyuci volt macskakiállításon! sajnos én nem mehettem, de azért elmesélt mindent! igen, mert meglátogatott! nagyon, de nagyon szuper volt! kaptam egy új pórázt!
mindenkinek megy az arclefety!!!!
szóval a macskakiállítás:
nagyon szép cicusok voltak! bár azt hiszem 2 dologot nagyon fontos tudnotok!
ÉÉÉÉSSSS!!!! anyuci találkozott damonnal is, és azt is látta, hogy hogyan versenyzik zara!
sajnos azt nem tudom, hogy mit nyertek, de remélem a gazdijuk majd elárulja!! :)
rajtuk kívül még soksoksok vicces cica volt! nézzétek meg! (katt valamelyik képre)
és lett egy új blogbarátunk,illetve kettő! Bastet és Ramses!
Ez egy tegnapi történet ugyan, de jelzi, hogy nem én vagyok a legokosabb cica a világon. L
Ugyanis elszöktem. Egy pillanattal tovább maradt nyitva az ajtó, mint máskor, és én olyan örömmel vetettem magam a nagyvilágba, hogy az már túlzás. Egy lendülettel leszaladtam két emeletet, és mert a lépcsőház ajtaja is nyitva volt, egyenesen kiszaladtam az udvarra. Nem az utcára nyílik a lépcsőház ajtaja, van egy járda is fallal, végigszaladtam a ház előtt és elindultam a parkoló felé, amerre sétálni szoktunk. És ott álltam egyedül, mert persze nem értek utol, fürge kiscica vagyok én. De ezzel a nagrágszáramba is szaladt a bátorság, mármint, ha lenne nadrágom, oda szaladt volna. Megálltam és a nagyim utolért, felvett és visszavitt, én meg kapaszkodtam a nyakába, hiszen nem is akartam elszökni, csak úgy sikerült.
Alig érek rá ebben az új iskolaévben. Na nem a nagy tanulástól, ugyan mit is tanulhatna már egy kiscica az én koromban! Hanem a sok számítógéptaposástól, hízelkézéstől, Mandula után ugrálástól, meg ilyenektől.
Sajnos, már nincs olyan jó meleg, mint régebben, és gyakran fúj is a szél, pedig azt nagyon nem szeretem. De már készül az új pulóverem, piros lesz, szürke csíkokkal.
Tegnap a séta alkalmával felmásztam egy fára. Képzeljétek, én egyedül. A fának volt egy levágott ága középen, pont megfelelő magasságban, ott üldögéltem, és egyedül ugrottam le.
Azt mondják, maradok még egy darabig, mert állítólag szétverik a vörcsi-ház bejáratát, és akkor igazán nem kellek oda, ha nyitva van a kapu, meg mindenkik mászkálnak, zörögnek és porolnak. Porolok én, ha az kell, ma minden porba belefeküdtem, szép szürke is vagyok, ott is, ahol egyébként nem. Remélem, azért az anyucikám majd meglátogat, mert szép, szép a nyaralás, de valahogy nem az igazi.
a szép macikák meginvitáltak minket egy új játékra!
5 olyan dolgot illetve érzést kell leírni amit szeretek!!
de még ezeken kívül még annyi mindent!!!
ééééééssssssss íme!!!!
mandula már nagyon várt rám
az előző nyaralás vége!
lehet, hogy a nagyi egy kicsit elhízlalt?? =*_*=
a kocsiban nagyon meleg volt!
anyuci ölében és hideg vizes palackkal a hátamon, már nem is annyira! :)
NAGYON MELEGEM VAN!!!!!
egyiptomi környezetben mindig nagyon jól érzem magam!! =*_*=
//és ha a képekre kattintotok, találtok még egy párat!!//
Anyucikám még mindig nem találja az összekötő kábelt, pedig olyan jó képek vannak rólam! Viszont megint nyaralni mentem. Sőt, a délutáni sétálás közben összebarátkoztam a szomszéd házban lakó kislányokkal, és képzeljétek, rémtörténeteket meséltek! Tegnap az ő házuknak a harmadik emeletéről kipottyant egy nagy fehér cica. Szerencsére, nem tört el a lábacskája, de fáj neki, és nagyon megijedt. Voltak állatorvosnál is, és hál’ istennek nincs nagy baj. Így jár aki nem vigyáz magára. Remélem, belém nem bújik a kisördög, és nem akarok a párkányon kívülről egyensúlyozni, mint a múltkor!
nagyiék elmentek nyaralni!
már a hét elején mondta, hogy bükkfürdőre mennek a papával, és nem tudják, hogy mi lesz velünk! egy kicsit elszomorodtunk mandulával... nem lesz pót vacsora?? vagy nem is lesz vacsora?? jajj, akkor hogy fogunk enni?? fogyókúrára fognak minket? ilyen drasztikusan?? nem!! ezt nem engedjük! megbeszéltük, hogy sokat fogunk verekedni, és sírdogálni, hogy jól meggondolják magukat! így is lett, mindent megtettünk... de hiába! szerdán már csomagoltak, és..... bejelentették, hogy kapunk egy babysittert vasárnapig! sőt aznap délután meg is jött! nagyiék mindent elmodtak neki, hogy hogyan eszünk, meg mit, mikor kell vinni sétálni, stbstbstb! aznap este már vele aludtam! reggel kikísértem nagyiékat, de utána visszafeküdtem a vendég mellé. nem gondoltam volna, de nagyon jó ám vele! bár éjszakánként nem nagyon tud aludni tőlünk, mert mandussal háborúsdit játszunk, na de mindegy! nappal meg sokat alszunk! tudjátok, ki ő???? hát igen.... anyuci!!!!!!!! nagyon boldog vagyok ám! vasárnap meg megyünk haza! szeretek nyaralni, főleg ha ilyen meglepetés van a végén! :)
//képek is lesznek, csak anyuci elfeljtette elhozni az összekötő kábelt :(//
ma van a nagyi szülinapja!!!!! sok sok boldogot neki!!!!
Nagyon jót nyaralok, de azért nem felejtkeztem el rólatok sem ám! Képzeljétek, meglátogatott az anyucikám, és pont akkor volt a legnagyobb vihar. Ugyan lementünk sétálni, de vizes lett a lábacskám, és még a szél is fújt, úgyhogy kénytelen voltam a nagyi pulóverében kengurucicát alakítani. Persze, mihelyt elment, gyönyörű idő lett. Már két este gyakorolom hogyan kell egyedül sétálni. Azért lent vannak velem, csak nem fogják a pórázomat. Legalább addig nézem a hangyát, ameddig akarom. Amíg nem akarok elfutni, addig mászkálhatok egyedül. Nagyon érdekes.
Hála istennek, a melegre nincs panasz, a nadrág is leszakadna rólam, ha lenne olyanom. Így a nagy nyaralásban édes semmittevéssel telnek a napjaim, verekszem Mandulával, széttépkedem a szúnyoghálót, hogy kiülhessek a második emeleti erkély korlátjára, onnan meg a konyhaablakba, minden arra járó nagy ijedelmére. Azért a józan ész kis szikrája mégis megmaradt a fejecskémben, mert nagy nehezen visszaügyeskedtem magam az erkélyre, és megvártam, míg beengednek. Húzgálom az ágyneműtartó fiókot, ami szörnyű nagy és nehéz, de én ki tudom húzni egészen. Belebújni nem tudok, mert teteje van, de így is vicces. És képzeljétek, most csak úgy ragyogok, mert megfürdettek. Na igen, délután belehenteregtem minden koszba, de ti se bírnátok ki.
Mindenki csomagol és utazik, és a végén engem is összecsomagoltak és beletettek a kocsiba és elutaztam, na hová is? Nem, nem egyenesen. Először csak Székesfehérvárra. Ott találkoztam a nagyimmal, és mindhárman, anyuci, nagyi és én, elmentünk fagylaltozni. Én is kaptam tejszínhabot, és nagyon tetszettem a cukrászdában mindenkinek. Nekem is nagyon tetszett minden és mindenki, csak egy baj volt, hogy fújt a szél és fáztam. Mégis kellett volna pulóvert hozni. Igen, júliusban. És azóta sincs jó idő, de azért le tudok menni sétálni délutánonként. Remélem, most már melegebb lesz, mert a végén mégis valami ruha kell rám.
Persze azt is remélem, hogy az anyucikám is utánam jön nyaralni. Hétfőtől már szabadságon lesz.
ajajj, egy kicsit régen jelentkeztem, bocsánat érte!
először is haza jöttem. annak ellenére, hogy esténként sírdogáltam, nagyon jól éreztem magam. anyuci és ... hát őőőő ... és egy nem anyuci ... hanem egy új apuci (?!?) ... jött értem! úgy megörültem, hogy nem is engedtem őket nélkülem sehová! mondjuk nem is nagyon kellett, mert csak aludtunk, aludtunk és aludtunk! végre! tudtam én hogy az emberek is macskák, nekik is napi 20 óra alvásra van szükségük! :)
itthon a bolond időjárás miatt nem tudtam semmi érdekeset csinálni, csak pihengetni, meg fújkodni! óóó, hát majd' elfelejtettem: van egy pótmacskánk! egy szőrös! na ez úgy volt, hogy a ház amiben lakunk rendelkezik egy belső gangos térrel... tipikus pesti polgári ház (ezt anyuci súgta). egyik este anyuci klára nagynénivel kávézgatott, mikor meghallottak egy keserves nyaúúút a pincéből! én nem lehettem, mert éppen siófokon nyaraltam, ezért elkezdték hívogatni. ekkor látták meg kóborkát! adtak neki enni meg inni is. na azóta már odáig fajult a dolog, hogy kóborka már az ablakunkban ül keservesen nyávogva, sőt nekifut a bejárati ajtónak, hogy ő be akar jönni! amikor haza jöttem anyuci bemutatta nekem. húúúú, én annyira fújtam és morogtam, hogy még a szomszéd néni is kijött megnézni, mit csinálok. bár ma még nem találkoztam kóborkával, de ami késik, nem múlik.
az uv szemem mindent kiszűr!! =^_^=
kóborka nyifákol a párkányon, én pedig nyalogatom magam!
ezeken kívül még mindig lakberendezek, de ami újdonság, hogy anyucinak... és az új apucinak(?) szerelmi táncot szoktam járni! ez úgy néz ki, hogy hozzájuk dörgölöm az arcom- nyakam- vállam- oldalam és tekergek, ja és kurrogok! biztos nagyon művészi lehetek.... =*_*=
ÉÉÉÉÉÉSSSSSS
kaptam díjat! a macicsapattól, kovaxkától, a szép macicsaládtól és murraytől!!!
KÖSZÖNÖM SZÉPEN! mindenkinek egy hatalmas arclefety érte!
One Lovely Blog Award szabályai a következők:
1. Tedd ki a díjat a blogodra.
2. Linkeld be azt, akitől kaptad a díjat.
3. Nevezz meg legalább 7 blogot.
4. Hagyj üzenetet a díjazottjaidnál.
akiknek én szeretném adni, és még nem kaptak:
1. cicó
2. damon és zara
3. musu
