anyuci meglátogatott vasárnap! annyira de annyira jó volt! sok simizést kaptam!!!
jójó, azért volt rossz dolog is.... levágták a körmömet!!
anyuci szeretett volna haza vinni, de a nagyi megkérte, hogy még egy kicsit maradjak. lehet, hogy még nincs kész az új "macskafészkem"??? vagy valami hasonló... valami ilyesmit hallottam! óóóó már várom, hogy újra otthon legyek! és jól megharapdálhassam anyuci kezét, csak úgy, szeretetből! =*_*=
ilyen idétlenek vagyunk együtt!!
no comment!! :)
Olyan szépen süt a nap, és úgy fütyülnek a rigók, hogy mi is lementünk sétálni. Pulóver azért kellett, mert mégis február van, de azért jó volt.
Ugyan van még olyan hideg fehér izé, illetve már csak szürke izé nagy kupacokba rakva, de a föld már látszik, és van füvecske is, amit rágni lehet. És az a rengeteg szimat! Úgy járt az orrocskám, mint a nyuszié!
Lehet, hogy már tudunk menni minden nap? Az lenne ám a jó!
Elromlott a tévé. Pedig milyen jól lehetett a tetejéről felugrani a szekrény tetejére! Most nem is tudom, hogyan fogok felugrani oda. Talán a nagyim nyakából.
Ma délelőtt azonban hoztak valami nagy dobozt, amit nekem feltétlenül meg kellett vizsgálnom. Kibontották, volt benne valami hosszú, vékony, lapos. Futkároztam a nyitott dobozban a valami tetején, és nem értettem miért akarnak szívinfarktust kapni. Na jó, ha nekik olyan fontos, kimásztam a dobozból, erre elővették a vékony lapos valamit, lehúzták róla a zacskót, és nekem adták játszani. Persze, hogy eltereljék a figyelmemet. De azért is megfogtam minden apró zacskót, amiben a csavarok voltak, sőt a csavarhúzót is. Tudják meg, hogy nélkülem semmit nem lehet összeszerelni.
Így együtt összeszereltük a tévét, nagy és vékony, nem lehet a tetejére mászni, vagy csak nem szabad? Nem is tudom. Le van csavarozva az asztalra, hogy ne tudjam eldönteni. Asztallal együtt csak nem borítom fel.
Na de a java csak ezután jött. Nekem adták a dobozt, és én azzal akkora játszást csaptam, hogy na. Igaz, egy kicsit megrágogattam a hungarocellt, tudom én, hogy nem jó, de nem bírtam ellenállni.
Kár, hogy nincs fényképezőnk. Biztos örültetek volna néhány képnek. Mint például: Amcsika a doboz nyílásán keresztül kapaszkodik a takaróba, vagy Miért ugrál a zacskó? Meg ilyenek. Elfáradtam, megyek aludni az ágytakaró alá.
óóóó, annyira, de annyira sajnálom!! NAGYON RÉGEN NEM JELENTKEZTEM!
még mindig nagyiéknál vagyok. anyuci haza szeretett volna vinni, de a nagyi azt mondta, hogy nagyon hideg van egy kiscica hurcoláshoz. lefagyna a farkincám! így még mindig siófokon vagyok. képzeljétek, még a tatám sem szerette volna, hogy elmenjek! pedig szerinte egy "dögvész" vagyok, akit meg kell csapkodni, vagy ki kell dobni az erkélyen! de nem haragszom rá ezek miatt, mert csak mondja, és ha végzett, akkor kapok nagy simiket, meg finomabbnál finomabb falatkákat! ha ez így marad, akkor lehet hogy felveszem előnévnek! nem is hangzik rosszul: DÖGVÉSZKE SZÉGYENLŐS SÁFRÁNY AMÁLIA!! =*_*=
nagyon sokat alszom. nem is lehet ezt a hideget máshogy elviselni! nagyon várom már, hogy meleg legyen, és újra mehessek sétálni, ficánkolni! és persze azt, hogy anyucival legyek. valami meglepetés lesz, ha hazaérek! nem mondta meg, hogy mi az!! ez így nem érvényes!! hallottam, hogy nagyival szövetkeznek, valami buliról beszéltek, meg valami avatásról! jajj, nem tudom!
kaptam díjakat megint!!
nagyon szépen köszönöm!
és így utólag nagyon nagyon boldog születésnapot SECIMA!!!!!!
Kedves Mindenki!
Remélem nagyon jól telt a téli szünetetek, mert nekem igen. Mindenki itt volt, annyi simizést, puszit és játszást kaptam, hogy na.
De aztán sajnos ennek az egésznek vége szakadt, mert anyuciék és Klára nagynéném is elmentek. Nem baj, a nagyim és a tatám otthon voltak, és pótoltak mindent. Akkor doromboltam a nyakukban, amikor akartam, játszottak velem, amikor csak kedvem támadt, akkor és azt adtak enni, ami eszembe jutott, igazi aranyélet volt. VOLT. Mert már harmadik napja reggel fogják magukat és elmennek. Dolgozóba. Ti tudjátok, mi az? Mert én csak azt tudom, hogy délelőtt nincs itthon senki. Szegény Mandula, meg tudjátok….
És nagyon szomorú vagyok ám. Amikor meghallom a nagyimat jönni a lépcsőházban, odaállok az ajtóhoz és sírok, ahogy a torkomon kifér, hogy siessen, mert rossz egyedül lenni. Ti se szerettek, én tudom.
és akkor, itt vannak a megígért képek!!!
így sétálunk mi a balaton parton!
=*_*=
itt már vége a csomagolásnak, és büszke vagyok a masnimra!
anyuci!!!!!! ez mind az enyém?!?!
a kabátkáim!
és még jó sok kép van itt, vagy ha valamelyik képre rákattintasz!
mindenkinek kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok!
most hogy felébredtem a napokon át tartó kaja hegy mellől elmesélem nektek, milyen is volt a karácsonyom!
sajnos nagyon rosszul kezdődött... december 20-án mandula meghalt! nagy fájdalmai voltak, nagyi kihívta az állatorvost, de már nem tudott rajta segíteni. elaltatták. nagyon nagyon hiányzik azóta is!
ezen a képen, még jól volt.
a szokásos pót-pót-pót vacsorájáért megy!
...
utána megjött anyuci! volt ám neki szülinapja, csak a nagy karácsonyi sürgés forgásban, teljesen megfeledkeztem róla! illetve arról, hogy írjak.. :( azért kapott ám arclefetyet, meg nyakdorombot!
és elkezdődött a karácsony!
annyira izgatott voltam, hogy csak na. már előző este segítettem anyucinak és klára nagynéninek ajándékot csomagolni... illetve újra csomagolni, mert mindegyikbe bele kellett néznem, és ki kellett kutatnom az én ajándékaimat! szóval csomagoltunk. kaptam én is masnikát a nyakamba, mert hát bele kell illeni a szétcincált csomagolópapírok tengerébe! jajj, nagyon nehezen aludtam el. annyira vártam már a másnapot! persze anyuciék nem voltak hajlandók tudomást venni az én reggeli (hajnali 4) ugrándozásomról, hogy mi lesz már?!?! díszítsük már fel azt a fát!
nagy nehezen kitápászkódtak, addig elfogyasztottam két reggelit, hiszen korgó gyomorral nem lehet jól rosszalkodni! már izzítottam a karmaimat, mikor látom, hogy anyuci, nagyi, és klára nagynéni felöltözve állnak az ajtóban! húúú, most mi lesz? valamiről lemaradtam? de anyuci megnyugtatott, hogy csak a dédiékhez mennek, és utána díszíthetjük a fát! jó, kurrogtam, és elmentem aludni!
ahogy visszaértek, már kezdtem is a műsort: vetődés jobbra-balra, nyaklánc cibálás, és dobálás, és persze szőnyeg kivégzés! és akkor megláttam a fát! nagyobbra számítottam... tavaly nagyobbnak tűnt... vagy én voltam kisebb?! a fa nem változhatott, mert műfenyő. a nagyiék azt jobban szeretik, mert nem kell hozza szegény fát kivágni, és nem hullat tüskéket, amik belemehetnek a tappancsomba! áááá szupi szupi! díszítünk! segítettem ám! sokat! =*_*=
és eljött a kedvenc részem! leoltották a lámpákat és csak a fa világított. olyan szép volt! csak álltam, és néztem, nem bírtam betelni vele! de hírtelen valami történt! anyuciék elkeztek visongani, hogy én, én, én.. én ajándékozok először! jajj, ezek az emberek! :) minden ajándékot először nekem mutattak meg! na jó, nem volt más választásuk, mert mindenhol ott voltam! mindent látnom kell! és én is kaptam két csomagot is! az egyiket anyucitól, a másikat klára nagynénitől. anyuciéban volt kettő ruci! egy szövet kabát, és egy japán mintás bundás kabát! klára nagynénitől viszont egy csipogós egeret és egy szfinx tápot (royal canin) kaptam! az a táp...... csak jót tudok róla mondani... fennséges... nyammmiiiiii..... mégmégmégmégmégmégmégmégmégmég!!! az egér viszont már másnap nem csipogott! de nagyon jó vele így is játszani!
voltam sétálni is! először akkor, mikor annyira meleg volt, hogy elég volt rám egy mellény. és másnap is mentünk, de akkor már a mellényen kívül rajtam volt az új kabátom. lementünk a balaton partra, és körbeszimatoltam mindent.... ami ..... anyuci vállmagasságában volt! igen, kengurucica voltam. :( nem voltam hajlandó sétálni odafelé, csak visszafelé. de így is nagyon jó volt! anyucihoz közel!
szóval elég mozgalmasak a napjaim, mert mikor éppen nem játszom, vagy alszom, akkor eszem! mert azt is kell! sokat!!
képek is lesznek, csak anyuci... persze, mint mindig elfelejtette az összekötő kábelt elhozni! bolond egy nőszemély! :)
mégegyszer boldog utókarácsonyt mindenkinek! egyetek sokat, és ha már nem fér több belétek, akkor erőltetni kell! ezt klára nagynénitől tanultam! =*_*=
Anyucikámnak most volt a névnapja, de én nem tudok innen olyan szép képeket csinálni. , Pedig, ha tudnék, fényképeznék neki havacskásakat, mert szépen esik a hó. A nagyim el is ment betenni az autót a garázsba, (ne)hogy fél méter hó essen reggelre. Így a tatámmal ketten fekszünk az ágyban. Igen. Ő és én. És azt is megengedi, hogy a nyakába bújjak és ott cuccogjak. Igaz, néha az édesanyám is szóba kerül, de Mandula szerint, az semmit sem jelent. Gondoltátok volna, hogy őt, aki „utálja” a macskákat is ilyen könnyen megszelídítem?
Először is, nagyon okosak. Például én, mint két éves, ugyan kiszaladtam, hogy elfutok világgá, de aztán meggondoltam magam, és szépen visszaballagtam, mert rájöttem, hogy nagyikám nem tud utánam futni. Sőt, amikor aztán elment dolgozni, ugyan odaszaladtam az ajtóhoz, de aztán el is szaladtam, mert a dolgozáshoz én még kicsi vagyok.
Másodszor, kedvesek és előzékenyek. Bújni, hízelkézni, nagyon szeretnek, És leginkább az ágyban lustizni. Vannak új párnáink, tudjátok, milyen pihe-puhák?
Harmadszor, de nem utoljára, karbantartják a testüket. Azaz, naponta Isten tudja, hányszor esznek, és összevissza ugrálnak.
mandula jobban van!
volt nálunk a doki bácsi, és megvizsgálta mandust! kapott gyógyszert és szurit is, mert a veséjével volt valami probléma. képzeljétek, a doki bácsinak olyan "bizalmas" szaga volt, hogy belemásztam az ölébe és annyi puszit adtam neki, hogy csak na!!
mandula a kedvenc helyén
ami a combján van, az egy nagy seb. zsírcsomó volt ott, de kiműtötték neki... többször is , mert visszanőtt.
és azért sebes neki, mert mikor játszunk, akkor meg szoktam harapdálni...:(
tudom, hogy nem szép dolog
de ma már evett nyers húst, és ha azt eszik, akkor nincs nagy baj!!!
sajnos rossz hírt kell veletek megosszak. emlékeztek DOROMBÉRRA? ő volt, és tényleg csak volt a dédim kedvenc cicája. 2009.11.04-én távozott az örök vadászmezőkre! csak három éves volt.
szerénke, a fehér-barna cicus, pedig elszökött, vagy elvitték...
anyuci november 1-jén még csinált róla képeket, amikor nem látszott rajta semmi.
ALUDJ BÉKÉBEN DOROMBÉR!
Szegény Mandula nagyon gyenge. Egész nap csak fekszik, és még rám sem morog, amikor szembeülök vele. Enni sem nagyon akar, le is fogyott.
Kivel böllenkedjek én, ha Mandula nem hajlandó semmire?
Küldjetek neki gyógyító energiákat.
mindenkinek kellemeset!!!
Új műsorszámot csináltam az esti sírás mellé. A bejárati ajtót nyitogatnám, ha nem lenne bezárva. Mert ha nincs, akkor ki tudom ám nyitni. Felugrok, lenyomom a kilincset, hátradőlök, és már tárul is az ajtó. És akkor ki lehet szökni a lépcsőházba. Persze ennek semmi értelme sincs, mert a nagyikám a gipszes lábával úgyse tud utánam jönni, de akkor is.
Mostanában azonban valamit csinálnak azzal a zörgős izével a kilincs alatt, és hiába ugrok, dőlök, az a fránya ajtó nem akar kinyílni. Akkor én is zörgetem a kulcsokat, láttam, úgy kell. De még nem jöttem rá, hogy még mit kell csinálni. Viszont éjjel kettőkor nagyon hatásos. Nyivákolok is, zörgetek is, ajtóra is ugrálok, csak azt nem értem, miért kiabálnak. Én csak a rejtélyt szeretném megoldani. Meg persze szökdösni egy kicsit.
képzeljétek, anyuci lejött meglátogatni minket! annyira szuper! nem is bírok magammal! rohangászok fel-alá, marcangolom mandulát, és alszom! hol anyucival, hol a nagyival.. mert ugye neki kell a gyógydoromb! most vitték be a betegszállítók a kórházba, és ha minden igaz, akkor járó gipszet fog kapni, és akkor nem fog fájni a lába, ha ráugrok! =*_*=
olyan de olyan hideg van! ki akart vinni anyuci sétálni, de én még ki sem akartam dugni az orromat. pedig az új, meleg pulcsim volt rajtam! fúj a szél és meg lehet fagyni! nem szfinx cicának való ez az időjárás!!
kutyek! ugye emlékeztek rá?! ő az akit 2 napig neveltem, és egy csöppet sem féltem tőle! és a lakótársai: mici, és kis mici!
kutyek, a nagy! bruncsika lett a neve!
és kiderült, hogy lány! pedig papírján az van, hogy fiú!! :)
ő mici cica! nagyon jó barátok bruncsikával... vagy most már brunella... ha már lány!
ő pedig kis mici! milyen szőrös!!
//ha valamelyikre rákattintasz, találsz még képeket!!//
ugye milyen sok helyre bújtam el???
Első szörnyűség, elromlott az idő. Olyan bolond szél fúj napok óta, hogy kimenni sem merek. És hideg is van. Vissza akarom kapni a nyarat!
Második szörnyűség. Itt volt az anyucikám és nem vitt magával. Valami olyasmit mondott, hogy nem készültek el a lépcsőház felújításával, és még mindig akkora kosz, zaj és felfordulás van, hogy megőrülnék. De én attól őrülök meg, hogy ő nincs itt.
Harmadik szörnyűség. A nagyim bokája eltört és nem tud utánam futkározni. Hogyan szökjek ki akkor a lépcsőházba, ha nem hoz vissza senki? A mentősök, akik hazahozták a gipszelőből, megijedtek tőlem. Hihihi! Igaz, én is tőlük, és gyorsan visszafutottam a lakásba.
Másodszor, sőt harmadszor is voltam a Dédiéknél, mert ott nagy kert van, és sétálhatok egyedül, póráz nélkül. Egyelőre felügyelet nélkül nem, mert nem vagyok valami okos, és nem tudom, mit kell csinálni teljesen egyedül egy kertben. Óvatosan feltérképezni a bokrok alját, szöcskéket kergetni, felmászni a legmagasabb fára, hogy alig tudjak lekepesztetni, felkergetni Szerént a kerítés tetejére, vagy tiltakozni, amikor meg akarnak fogni. Azt hiszem, ez az utóbbi megy nekem legjobban. Le is lettem fényképezve, és ha minden igaz, ide is felkerül a kép, amint nagy „bátran” lapulok a fűben, csak hosszú úton megy keresztül, mire ideér.
ma beszéltem anyucival skype-on! megmutattam neki az új pulcsimat!! még az ujja ugyan hiányzik, de így is nagyon szuper!
ilyen ügyesen nézek a kamerába!
puszi klára nagynéninek!! :)
//van még kép, csak kattints valamelyikre!//
Ma minden vakondtúrásban meghemperedtem, és olyan poros lettem, hogy a nagyim azt mondta, ilyen koszos macskával ő nem alszik egy ágyban, és megfürdetett.
Hogy milyen egy tiszta macska?
Először is vizes, és nyifogós.
Utána fehér és jó illatú.
De leginkább éhes, és gyorsan pótvacsorázik egy kicsit.
Képzeljétek el, ma almát szedni voltam a „dédiéknél”. Reggel, amikor a nagyim el akart indulni, beleültem a kosarába, és akárhányszor kiszedett, annyiszor másztam vissza. Azt mondta, hogy jöhetek, ha ennyire akarok. Rámadta a pórázt, de felesleges volt, mert a kosárban utaztam egészen a kocsiig. De igazából nem tudtam, mi van, mert ordítottam az autóban. Na jó, csak azért, hogy ne legyen olyan unalmas az utazás. Odaértünk, kiszálltam, és már fújkodtam is, mert Dorombért és Szerénkét akkor is meg kell fújkodni, ha nincsenek is ott. Dorombér később előjött, és nagyon furcsán nézett, mert nagyon morogtam, meg fújkodtam.
Szedtünk almát, én meg bementem a kisházba, és magaménak nyilvánítottam az egészet.
Aztán amikor kijöttem, sétáltam póráz nélkül is, és felmásztam egy körtefára is, igaz, hogy csak az első emeletig, de akkor is.
Nagyim azt mondta, máskor is mehetek. Nagyon elfáradtam a kirándulásba, egész délután aludtam, lehet, hogy még az esti sírásra sem maradt erőm. Bár ebben azért ne legyetek olyan biztosak.
képzeljétek, anyuci volt macskakiállításon! sajnos én nem mehettem, de azért elmesélt mindent! igen, mert meglátogatott! nagyon, de nagyon szuper volt! kaptam egy új pórázt!
mindenkinek megy az arclefety!!!!
szóval a macskakiállítás:
nagyon szép cicusok voltak! bár azt hiszem 2 dologot nagyon fontos tudnotok!
ÉÉÉÉSSSS!!!! anyuci találkozott damonnal is, és azt is látta, hogy hogyan versenyzik zara!
sajnos azt nem tudom, hogy mit nyertek, de remélem a gazdijuk majd elárulja!! :)
rajtuk kívül még soksoksok vicces cica volt! nézzétek meg! (katt valamelyik képre)
és lett egy új blogbarátunk,illetve kettő! Bastet és Ramses!
