Lassan visszatérnek a dolgok a nyári rendes kerékvágásba, pedig tél van. Már nem verekszünk komolyan  Mandulával, inkább játszunk. Na jó, azért van egy kevés háborús veterán a külső megjelenésemben. Mandulán szőr van, rajta nem látszik a kezem nyoma. Pedig mindkettőnk karmait levágták. Kaptam új pórázt, amelynek a hámja beér a hasamon, és a nagyim is rám tudja adni. Voltam sétálni tegnap a fűben és felújítottam a botanikai tanulmányaimat. Emlékeztem a kedvenc helyemre, mégsem vagyok olyan nagyon buta. És megengedtem a nagyimnak, hogy megsimogasson, sőt az ölébe is bemásztam és hízelkéztem. Még doromboltam is. Mit szóltok?