anyuci tegnep megjött!!!!
nade, ne szaladjunk előre ennyit! reggel, amikor nagyi elment dolgozni, már megint verekedtem mandussal. nem lehetett leállítani! a nagyi mondott valamit, és meg akart simizni, de én rá sem hederítettem!
aztán egyszercsak, úgy délután kettő körül valami ismerős hangra lettem figyelmes! húúú, ez nem lehet... vagy igen.....igen............. jajj, ez anyuci hangja!!!!!!!!!!! rohantam az ajtóhoz, és nyifákoltam, hogy siessen, mert már nagyon várom! olyan nagy hanggal voltam, hogy kijöttek a szomszédok, hogy mi ez az őrült sírdogálás (de én nem is sírtam, csak örömömben!!)!! anyuci meg rohant felfelé a lépcsőn, kinyitotta az ajtót, és.... TALÁLKOZTUNK!!! nem is akartam először elhinni, hogy ő az! felvett, és annyi puszit kaptam, hogy...őőőőő....nagyon sokat!!! ekkor már tudtam, hogy nem álmodom, tényleg ő az, és itt van velem! nem is lehetett bírni velem ezután! be kellett mutatnom mindent, amit tanultam!
verekedtem:
és megkaptam az ajándékomat! hát nem gyönyörűűű!!!?!?!?!?