képzeljétek! az anyucim megbuggyant!

vagy az is lehet, hogy kicserélték!... nem...az nem lehet..anyuci illata van, és sokat beszél... illetve mostanában sokkal többet beszél! be sem áll a szája! nem lehet tőle még aludni sem! folyton azt hajtogatja, hogy mennyire hiányoztam neki, meg hogy mekkorára nőttem, meg ilyenek!
de... mikor tegnap este elment itthonról, belenéztem a képei közé, és tudjátok mit találtam?????
hát ezt:

persze... hiányoztam neki! akkor minek ölelgeti azt a nagyot! na ezért még számolunk! 

reggel, mikorra hazaért egy kicsit elszállt a haragom, mert láttam, hogy nagyon fáradt! na jó, kaptam rengeteg simit, meg puszit, szóval lekenyerezett! nade délután, vagyis most úgy egy órája, eszembe jutott minden! odalopóztam anyuci füléhez, és egy akkorát nyávogtam bele, hogy szegény majdnem leesett az ágyról! nagyon megilyedt! hihihihi most jól megkapta! de....ekkor jött az amire nem is számítottam! anyuci megfogott, és.... .... ..... egy akkora puszit adott, hogy csak na! HÁT ÍGY HOGY LEHET HARAGUDNI VALAKIRE??megbocsátottam neki!

és hogy a beszédközpontját megtámadta valami, arról nem tehet szegény! majd jól megdorombolom a fejét, és kimásznak belőle az agyrágó bogarak!

szép délutánt mindenkinek!! =*_*=

(anyuci már rakott fel japános képeket, és folyamatosan tölti fel őket a webshots.com-ra)