tegnap este megint voltunk sétálni. de most nem a szokásos irányba indultunk, hanem az ellenkezőbe. anyuciék azt modták, hogy arra is fel kell fedezni a dolgokat, hiszen az nem jó, hogy már itt lakunk lassan egy éve (augusztusban) és arra még nem is sétáltunk!
na jó, gondoltam, de akkor mindent szemügyre kell hogy vegyek! nagyon lassan haladtunk! anyuci felvett, hogy legalább jussunk el valameddig, amikor megláttam egy cicát! vagyis inkább kettőt... nem hármat...úúú... négyet! belecsöppentünk egy cica gyűlésbe! én lettem a szónok. anyuci térdéről, később a válláról modtam a magamét! fújtam, magyaráztam, hisztiztem, amíg meg nem elégelték, és ott nem hagytak!
folytattuk a sétát... én anyuci nyakában utaztam, és kommentáltam a világot! amíg el nem jutottunk a szörnyen nagy, iszonyatosan hangos és félelmetes fogaskerekű megállójáig! annyira megszeppentem, hogy nem akartam többet sétálni. csak bújtam anyucihoz!
jajj, én nem akarok sétálni, óóó vagy inkább mégis! látod ott azt a füves részt? na ott tegyél le!- mondtam, és így is lett! és találkoztam életemben először egy sünivel!
tőle is féltem! sebaj! lassan elindultunk hazafelé, és kengurucicaként végig leskelődtem az utat!
sajnos ez a kép is telefonnal készült, de anyuci megfogadta, hogy innentől kezdve a fényképezőgéppel együtt megyünk sétálni!
