amcsika the only one

Végre, minden gátlásomon túl tudtam lépni, és gátlástalanul hízelkézek. A nagyimnak már lenyaltam a nyakáról a bőrt, és mindenáron be akarok férni az álla alá, mint kiscica koromban. Nem értem, hogy mehetett össze szegény nagyim ennyire egy év alatt, de nem adom fel, addig gyömöszölöm magam, míg be nem férek. És nem is vagyok nehéz. Azt csak úgy érzi!

Ma mindenki délelőtt ment dolgozni, ilyen eddig sose volt, és végre ketten maradtunk Mandulával. Ugyan reggel megígértük, hogy jók leszünk, nem fojtjuk meg egymást, csak kicsit, és nem verjük szét a házat. Az első hazatérőt a következő kép fogadta: mindkét szárító a földön hevert, a zoknik széthordva az egész lakásban, a szőnyegek az erkélyajtó előtt feltornyozva, mind a három egy csomóban, és mi a folyosó közepén fojtogattuk egymást, és észre sem vettük, hogy nyílik az ajtó. Lebuktunk, de azért igyekeztünk ártatlan képet vágni. Egyébként is. Nem kell elölhagyni semmit.

Tegnap este végre tudtunk beszélni az anyucimmal skype-on. Csak kamerája nem volt, így ő látott minket, de mi nem láttuk őt. Azt mondta, hogy egy nagy hegy tetején vannak, és nagyon hideg van, és azt is mondta, hogy már kinézte Tokióban azt a boltot, ahol megveszi nekem az ajándékokat, amikor visszamennek. Már alig várom.

Lassan visszatérnek a dolgok a nyári rendes kerékvágásba, pedig tél van. Már nem verekszünk komolyan  Mandulával, inkább játszunk. Na jó, azért van egy kevés háborús veterán a külső megjelenésemben. Mandulán szőr van, rajta nem látszik a kezem nyoma. Pedig mindkettőnk karmait levágták. Kaptam új pórázt, amelynek a hámja beér a hasamon, és a nagyim is rám tudja adni. Voltam sétálni tegnap a fűben és felújítottam a botanikai tanulmányaimat. Emlékeztem a kedvenc helyemre, mégsem vagyok olyan nagyon buta. És megengedtem a nagyimnak, hogy megsimogasson, sőt az ölébe is bemásztam és hízelkéztem. Még doromboltam is. Mit szóltok?

Kiszöktem, és nem tudtam, hogy, hol vagyok. Hallottam, hogy ott benn keresnek, és zörgetik a tápos dobozt, de nem szóltam. Reméltem, hogy rájönnek, hogy nem vagyok ott. Végre a nagyim kinyitotta az ajtót, megnézni, nem vagyok-e kint a lépcsőházban, és ott kucorogtam a szomszéd lábtörlőjén. Nagy nyivákolással szaladtam befelé. Nem könnyű rám vigyázni, én sem tudok magamra.

mert Mandulával megöltük. Gondolom tudjátok, hogy már a nagyimnál vagyok, de még nagyon haragszom rá. mit is képzel. meg akar simogatni. de azért a reggelijét megettem. hihihi.mandulával öröm a verekedés, és mi ketten az ősellenség ellen. a szőnyegnek esélye sincs.

Na jó, belátom, buta voltam, és úgy látszik, anyuci mégsem felejtett el teljesen. De én akkor is úgy megijedtem ...

A nagy hír: ma utazom pár hétre Siófokra nagyihoz és Mandulához. Lesz pizsama parti, párnacsata, sörözés, lófrálás a Balcsi parton, dumcsizás éjfélig, meg minden, ami kell!

Készülődés Siófokra

Attól tartok, anyuci elfeledkezett rólam. Már három napja nem jelentkezik, pedig megígérte. Biztos nem is gondol rám, vagy, ami mégrosszabb, talált helyettem Japánban új barátot. Mert ott aztán cicából igazán nagy a választék.

Elfelejtett, ...

és most már talán egy japán kurtafarkút simogat ...

vagy Tamát, a Kisi vasútállomás állomásfőnökét ...

Nem vicc, tényleg kinevezték, és ő az egyetlen női vezető annál a vasúttársaságnál =*m*=      Hajrá cicák! De azért, ha találkozunk, biztos jól lefújkodlak, mert beültél anyuci ölébe.

de az is lehet, hogy Hello Kittyvel barátkozott össze =^_^;=.

Vagy elment egy cicasimogató kávézóba (mert az anyuci pasija azt mondta, hogy olyan is van Japánban, és rengeteg pénzt fizetnek, hogy egy kávé mellett cicákat simogathassanak  > >> >>>), és ottfelejtette magát. Dehát minek adna ki erre pénzt, ha engem ingyen is simogathat?

Hát jobban kell neki egy Amacukami, egy Csimata-no-kami, vagy egy Cuki-jomi, mint egy Amália?

Amikor csak tehetem, alszom. Alszom a fűtőtest előtt a szőnyegen, alszom az ágyban a takarók alatt (még szerencse, hogy anyuciék nem tudják, hogyan kell beágyazni, így mindig minden elől van), és még a mindentfigyelő őrhelyemen is elaludtam.

Így:

Úgyhogy ha anyuci hazaugrott volna Japánból, mert itt hagyott valamit (ő NAGYON gyakran vissza szokott fordulni, mert itt hagyott valamit; biztos csak azért, hogy engem még egyszer megsimogathasson), akkor lehet, hogy én még azt is átaludtam volna.

Tegnap voltam játszótéren. A hinta nem a kedvencem. A mérleghinta még csak-csak, de a másik, na az már nem. Az legfeljebb kutyának vagy embernek való. Egy cica, az őrizze meg a méltóságát. De legalább minden játék fából volt, és én mindenhova felmásztam, ahonnan már nem mertem lemászni. És tovább koptattam a most amúgy sem túl hegyes körmeimet (csütörtökön leutazom pár hétre Mandulához, és soha nem engedik meg, hogy egy rendeset verekedjünk).

Még két fontos dolog történt velem:

Az anyuci megint írt, de most csak nagyon rövidet, azt írta, hogy közösen vettek egy kártyát, és hogy mindenki csak 3 percig használhatja, de talán már keddtől meg tudja rendesen oldani, hogy netezzen. És akkor majd neki is diktálok, és majd megint sorra látogathatom a barátaimat.

A másik az, hogy keriszta írta, hogy felkerültem az icanhascheezburger-re. Hát én azt egyáltalán nem tudtam, hogy mi az, ezért megkérdeztem az anyuci pasiját, de ő csak úgy csinált, mintha tudta volna, de valójában neki sem volt fogalma róla. Jellemző. Aztán megnéztük az Interneten - hát, én majdnem lefordultam az öléből, amikor megláttam. Ez egy olyan oldal, ahol mindenféle képekhez írnak vicces szövegeket, és aztán nevetnek rajta. És az én képemhez mindjárt 75-öt írtak! És az egyik képhez máris 117 komment érkezett! Szerintem a macskáknak sokkal jobb a humorérzékük, de azért volt egypár, amin én is majdnem mosolyogtam. Kár, hogy nem nagyon értettem őket, mert csúnyaangolul vannak írva. Majd megkérdezem a nagyit, mert ő tud csúnyaangolul is, meg szépangolul is, bár csak szépangolt tanít. (Azt hiszem. Remélem.)

(Ha kíváncsi vagy, hogy készült az eredeti kép, meg hogy ki az a másik két cica, megtudhatod itt.)

Reggel, ahogy felébredtem, hirtelen belém nyilallt: egyedül vagyok. Én, Amália, egyedül vagyok, szemben az egész világgal. Egyedül kell megbirkóznom az éhséggel, a faggyal, a csontig hatoló széllel. Gyorsan kibújtam a takaró alól az anyuci pasija lába mellől, és megpróbáltam mutatni, milyen szomorúnak és árvának érzem magam. Azt hiszem, elég profin csináltam, mert az anyuci pasija le is fényképezett:

Mondjuk, ezen a képen tényleg elég denevér-szerűen állnak a füleim. Attól azért mégsem volt szép az anyuci kollégájától, hogy ledenevérezett. Erről persze megint eszembe jutott az anyuci, és megint rossz kedvem lett. Bánatomban legalább két percig ittam a fürdőszobában a csapból.

Ma az anyuci pasija sokat volt itthon, nekem azt mondta, hogy dolgozik, de én csak azt láttam, hogy rajzolgat, meg összevissza ütögeti a billentyűket a számítógépen. Én körbeugráltam, meg felültem a nyakába, meg megpróbáltam elvenni a színes tollait, de azt nem engedte, hanem adott helyette fülpiszkást. Na, én azt a fülpiszkást teljesen elintéztem, el is menekült a végén a gyáva a fotel alá.

Közben sokszor odaültünk a gép elé, és megnéztük a gímélt meg a szkájpot, hogy jött-e valami üzenet az anyucitól, de nem. Nekem egészen el is fáradt a nyakam, mert ennyire meresztettem:

Aztán az anyuci pasija lement a mammutba (ezek ilyen őskori macskakaják voltak, csak már felfaltuk őket), és mielőtt kilépett, mondta, hogy legyek jó kiscica. Őrület, hogy már ő is kezdi.

Nem telhetett el sok idő, amikor egyszer csak elkezdett hangoskodni a számítógép. Odarohantam: az anyuci küldött egy üzenetet! Megpróbáltam gyorsan válaszolni neki, úgyhogy ráálltam a billentyűzetre, és nyomogattam a gombokat, ahogy anyuciéktól láttam.Szerintem nagyon jó kis üzenetet írtam:

mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm

mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm

mmmmmmmmmm

 

 

 

 

 

mmmmmmmmmmmmm.-,mn

de elküldeni sajnos már nem tudtam. Jó lenne, ha nekünk, cicáknak is csinálnának számítógép billentyűzetet, nem csak az embereknek, azon túl sok gomb van, és a legtöbbnek nincs is értelme. Ezen a cicabillentyűzeten lehetne egy nyaúú, meg egy mruá gomb, meg egy krrrrrr, meg egy mvaff (én ezzel szoktam üldözni a bogarakat). Több nem is kell, csak az emberek mindent túlbonyolítanak.

Amikor az anyuci pasija hazajött, lenéztük az összes üzenetet, mert az anyuci írt a gímélben is, meg a cseten is, meg még megsúgta, hogy itt a blogban is válaszoljak a szemszi anyukájának. Csak az anyuci addigra már sajnos offlájn volt, így már nem tudta elolvasni, amit válaszoltunk neki. De biztosan jól van, és ügyesen feltalálta magát, ha ennyi helyre tud üzenetet küldeni, amikor sehol sem találnak wifit. Büszke vagyok rá.

Tegnap szomorú nap volt. Anyuci elutazott. A reggel még olyan vidáman indult, mert végre normális időben keltek a pasijával, nem pedig olyankor, amikor nekem már korog a gyomrom. (Mert én igazából hajnalban szeretnék reggelizni. Ha már egyszer nem kapok második vacsorát.)

Aztán beültem az utazóládámba, és nyaúztam, hogy mehetünk. Csak azt nem értettem, miért cipelnek még annyi minden mást, nem vagyok elég nekik?

Útközben megálltunk Klára nagynéninél, aki kijött az autóhoz, és láttam rajta, hogy szomorú, mert könnyek voltak a szemében. Mondjuk én is szomorú voltam, mert kiderült, hogy a nagy pakolásban elfelejtettek nekem olyan kajcsit venni, amit szeretek, így már TÉNYLEG nagyon éhes voltam.

Sokat autóztunk, majd nagyon megörültem, mert megálltunk egy macskaetetőnél. Sajnos kiderült, hogy az egy emberetető, ahol az anyuciék találkoztak az anyuci egy nagyon jó barátjával, aki ott a főnök, de ez mind nem volt érdekes, mert végre kaptam majonézt.

Amikor tovább mentünk, anyuci mondta, hogy most egy olyan helyre megyünk, ahol sok madár van, de nem madárból vannak, hanem fémből, és ne próbáljam meg bekapni őket, mert nem férnek be a szájamba. Ez elég nagy butaságnak hangzott, mert mi az, ami nem férne be a számba?

Azért elgondolkoztam rajta, hogy milyen lehetne fémmadarak kergetni. Így képzeltem el:

Végül megérkeztünk, és akkor találkoztunk az anyuci kollégáival. Anyuci mindenkinek bemutatott, csak én sajnos már nem emlékszem mindegyikük nevére. Amúgy sem nagyon okosak, mert volt, aki denevérnek nézett, mások meg hüledeztek, hogy hű így, meg hű úgy, mintha nem láttak volna még csupasz macskát. Azért volt olyan is, aki meg mert simogatni, egy lányra meg úgy rányávogtam, hogy majdnem hanyatt esett ijedtében. Nagyon büszke voltam magamra.

Nagyon megörültem, amikor a futószalag felé kezdtek vinni: mégiscsak mehetek, és én leszek az egyik csomag? De sajnos csak fényképet csináltak rólam, utána meg nemsokára jött a búcsúzkodás.

Anyuci azt mondta, hogy legyek jó kiscica - na, ez már a második butaság volt aznap reggel, mert mikor voltam én jó kiscica? -, majd a pasijától is elbúcsúzott, és ment vissza a várócsarnokba. Én meg anyuci pasijával indultam haza.

Először a hátsó ülésen üldögéltem, aztán előre mentem, úgyhogy alig tudott váltani, úgy beleültem az ölébe. Amikor megálltunk egy boltnál, megijedtem, hogy most még ő is ott hagy engem, de nem, hanem végre finom kaját vett nekem.

Otthon aztán kibontotta, és végre bárányosat lefetyelhettem. Aztán nagyon sokat hízelkedtem neki, de csak azért, mert bárányosat adott ennem.

Most neki diktálom ezeket, ülök az ölében, és figyelem, hogy ne csináljon helyesírási hibát.

jajj, anyuci már nagyon pakol! én meg csak rohangászok, mint egy mérgezett egér, de nem sok eredménnyel! sirdogáltam is! anyuci el fog utazni holnap!

úgy gondoltam segítek neki! bepakoltam az oroszlánt és a gyöngysoromat, mert játszani ugye kell valamivel! és a legfontosabbat is: MAGAMAT!!! beleültem a ruhák közé, és nem mozdultam! még akkor sem, mikor a bőrönd teteje véletlenül becsukódott! miért nem érti meg anyuci, hogy én csak vigyáznék rá, és nem zavarnék senkit!
holnap kikísérem a reptérre, és megígérem, hogy anyuci pasija segítségével megírom nektem, hogy mi is történt! jövő héten meg megyek a nagyiékhoz, és mandulához!

de van egy jó hírem is! tegnap megjött a macska.tv macskarácsonyán nyert wellness csomagom! szupi szupi!!!
van benne:

• macska sampon
• kondícionáló balzsam
• tisztító kendő
• fültisztító folyadék
• szemtisztító folyadék
• tisztító folyadék
• macska parfüm

annak a parfümnek nagyon jó illata van! teljesen bezsongtam tőle! szimatoltam, dörgölőztem neki, és amikor anyuci befújt vel, hát én olyan büszke voltam! kihúztam magam, és ha lehet még peckesebben jártam, mint álltalában!
a sampon is nagyon jó! tetszett az illata nagyon! 
és mindegyiknek nagyon örülök! bár a kondícionáló balzsamot odaadom mandusnak, hiszen neki nagyobb szüksége van rá! 
 

ma mázsálás volt!

4.7 kg vagyok!

anyuci azt mondta, hogy ennyi volt a pótvacsorának! NEM akarok több ilyet!! pótvacsit.... és fincsiségeket!!!!

megvan a megfejtés! kitudakoltam! bár... lehet, hogy nem kellett volna!

8 = 8 nap múlva anyuci elutazik nagyon messzire! japánba, és ott is marad márc.18-ig! :(

nnnnyyyyaaaaúúúúúúú!!! mi lesz velem nélküle? vagy vele mi lesz nélkülem? és mi az a japán? 
 

A - Tokyo                           D - Osaka                        G - Kasuga
B - Toyohashi                      E - Kagawa                      H - Niigata
C - Ichinomiya                     F - Aso                            I - Miyagi

így fog utazni! a végén visszatér tokyo-ba, és jön haza! és én nagyon fogom várni!

ki fogom kísérem a repülőrtérre is! febr. 5-én fog felszállni 11.35-kor! helsinkibe érkezik 13.55-kor, és tokyoban 02.00-kor száll le (magyar idő szerint)!

anyuci már most tiszta ideges, hogy mit fogok csinálni. teljesen leszervezi az életemet! megyek mandulához, és leszek klára nagynéninél a vörcsiben, de a nagyerkélyesben is fogom tanyázni! majd a nagyi fog segíteni a blog írásában. anyuci is fog írni, ha éppen nem táncol...

és tudjátok hogy fogjuk tartani a kapcsolatot? na???? skyp-on! videotelefonálunk, és én már megtanultam, hogy hogyan kell! a mandulával is szoktunk! megismerem már a nagyi hangját is! anyuciét meg természetesen, sőt még a telefonban is...szoktam neki dorombolni!!
 

és itt lesznek előadásaik (ilyen sorrendben, csak nem fért rá egy térképre): 

A - Saitama            B - Maebashi           C - Tokyo            D - Ibaraki          E - Kannai
F - Kosakai             G - Nagoya             H - Itami              I - Takatsuki      J - Kagawa
K - Ehime               L - Kumamoto 

A - Yamaguchi                B - Munakata               C - Kobe                D - Niigata 
E - Sendai                      F - Fukoshima              G - Matsumoto        H - Fuji
I - Hachioji                     J - Chiba                     K - Tokyo

 1 és 12

a szép macicsalád már meg is fejtette az első számot! igen, holnap lesz egy éve, hogy anyuciékhoz kerültem!

ma ha lehet, még idétlenebb voltam, mint máskor! 
anyuci kiengedett az erkélyre, amíg ők (anyuci+anyuci pasija) megisszák a reggeli kávéjukat. szimatoltam, nézelődtem, de legfőképpen élveztem a januári napsütést a hátamon! zsupsz, már ugrottam is ki az erkély korlátján, hogy körbenézzek, mi minden változott a hónapok alatt! nem sok minden! hideg van még mindig, nem nagyon jó így sétálgatni! már majdnem haza mentem, mikor észrevettem, hogy a szomszéd lakás erkély ajtaja nyitva van! hát persze, hogy nem hagyott nyugodni, hogy mi lehet ott! hiszen nemrég még senki nem lakott ott! közelebb osontan, és mégközeledd, mire azon kaptam magam, hogy az ajtóban állok. hát...persze, hogy be kellett mennem! és tudjátok mi várt vagy mik vártak ott? két jorki kutyus! olyan lármásan keztek ugatni, én meg nyifákolni, hogy anyuci mint a szélvész szaladt ki az erkélyre, ugrott át a korláton, és "mentett" meg a saját hülyeségemtől! úgy megijedtem, hogy anyuci hajába kerestem búvóhelyet! persze nyakig sárosan! 

ezért pancsi volt a vége a mai rosszcsontkodásomnak!

anyuci olyan furcsa mostanában. folyamatosan számol! minden nap két számot mond, és napról napra eggyel kevesebbet!

ma ezt mondta:

2 és 13

szerintetek mit jelenthet ez?

egy csomó képet töltöttem fel egy képnézegetős oldalra!

időrenben raktam fel őket... egyenlőre 2008.01.25-től 2008.04.28-ig, albumokba rendezve!!! 

ÉÉÉÉSSSSSSS

felkerültem a "featured in pets" gyűjteménybe!!! illetve én lettem ma: POTD in pets!!! a PHOTO OF THE DAY!!!!!!

http://www.webshots.com/

http://pets.webshots.com/

az előző hétről mindent el lehet volna mondani, csak azt nem, hogy nyugalmas volt.

vasárnap és a hétfő volt a kivétel. anyuci dolgozott, én pedig szundikáltam, ettem, és rosszalkodtam felváltva.

kedd: anyuci csak délutánra ment dolgozni. 2 előadása lett volna aznap, de az első után már sietett is haza. klára nagynéni addigra már felöltöztetett, összerakta a játékaimat is. nem értettem, hogy mi történik, nem szoktunk ilyenkor sehová utazni. aztán be az autóba, és már száguldottunk is siófok felé. útközben megtudtam, hogy ez mind azért van, mert a papit (nagyi férjét *_*) bevitték a kórházba.húú, az szörnyű hely lehet, gondoltam, ha anyuciék ennyire idegesek! bele is feküdtem az ölébe, hogy megnyugodjon... bár azt nem nagyon vettem figyelembe, hogy ő vezet, és jól elzsibbasztottam a karját!! siófokra érve én nem mehettem a papihoz, így kiszálltam a nagyinál, és hagytam anyuciékat, hogy siessenek....főleg azért, mert már rég lejárt a látogatási idő!
nagyon vártam őket,hogy mondják el,mi is történt. bár az is igaz, hogy a várakozási feszültégeket le kellett valamivel vezetnem, és ez nem volt más, mint mandula farkincája! úgy piszkáltuk egymást, hogy a nagyinak többször ránk kellett szólnia. közben elmesélte, hogy mi történt: nagyon szorított papi mellkasa és rosszul lett, de már jobban van. anyuciék is ezt mondták, mikor megjöttek. ettől a hírtől teljesen begőzöltem... szegény mandulát pisztergáltam, de nagyon!! nem is bírta az iramot! és ez ment szinte egész éjszaka!

szerda: anyuci és nagyi nagyon korán kelt. nem is voltam hajlandó tudomást venni róluk! fél 6-kor kelni...ki látott már ilyet! aztán mégis fel kellett ébredjek, mert meghallottam, hogy zörög a sonkáspapír!! nyammiiii!! ekkor vettem, észre, hogy anyuci indulóban van! igen, megy dolgozni....pestre...aha, ezért kelt ilyen korán!
ngyon elálmosodtam. lehunyta a szememet, és mikor újra kinyitottam, anyuci ott feküdt mellettem! ez meg hogy lehet, kérdeztem?! és anyuci elmeseélte, hogy nagyon csúszik az út, és nem lehet feljutni pestre...valami ónos esőt emlegetett! de délután menni kell, ha törik,ha szakad. engem meg megkért, hogy vigyázzak a nagyira, amíg papi a kórházban van.

csütörtök, péntek: nagyon idétlen voltam! mandust a kimerülésig kergettem, játszottam mindennel, és szórakoztattam nagyit!

szombat: jött értem klára nagynéni, és este feljöttünk pestre...busszal!!! nem volt rossz, bár nem olyan kényelmes mint az autó,és többen is vannak benne! anyuci már várt minket a megállóban! és irány haza! jó volt megint otthon lenni!

vasárnap: szinte egész nap csak alszom! anyuci szeretett volna ha modellkedem neki ma, de azt hiszem ez nem fog összejönni!

a papi már sokkal jobban van, bár még a kórházban kellett maradnia!

 ezen a héten annyi minden történt velem, hogy csak na!

először is kaptam egy díjat!

murray kutyustól és a szép macicsaládtól!

ugye milyen szép? nagyon büszke vagyok, hogy rám gondoltak!!

akiknak pedig én szeretném atadni azt a díjat:

murray kutyus, a szép macicsalád, a macicsapat, huba vizsla, és cicó

és nekik is... bár tudom, hogy nem szokták részt venni ilyen játékokban:

sámán a macska, és bombi & frici cica

köszönöm, hogy ennyien szavaztatok rám!!!

úgy volt,hogy már tegnap fent lesz a macska.tv oldalán az eredmény.. de sajnos nem volt! Viszont ma!!!  a videóból kiderült, hogy:

a fotó és videó kategóriában nyert:

1. Levadászom a labdámat a karácsonyfáról! VIDEÓ
2. Orion
3. A harcos és trófeái

a karácsonyi történet kategóriában nyert:

1. amcsi karácsonya

és tudjátok mit nyertem? nagyon sok mindent!!

HÉRY MACSKA WELLNESS CSOMAG

• Héry macskasampon
• Héry Kondicionáló macskáknak
• Héry tisztító folyadék macskáknak
• Héry tisztító törlőkendő macskáknak
• Héry szemtisztító
• Héry fültisztító

jupiiiiiii! képek később, ha megjött a csomag!!

hurrá, egy újabb játék!! a szép macicsaládtól, és murry-től is kapott anyuci meghívást!

a szabályok nagyon egyszerűek voltak:

1. írd le annak az öt könyvnek a címét, amit 2008-ban olvastál
2. nevezz meg öt embert, és értesítsd őket
3. linkelj vissza erre a bejegyzésre

pazzo volt, aki elindította ezt a láncot!

anyuci tavaly össze-vissza olvasott mindenfélét! egy kicsit meg is szegte a szabályt, mert nagyon sokat olvasott, és ezek voltak a kis kedvencek... mondjuk pelevin a nagy kedvenc, de ez mellékes :)

1. viktor pelevin: a metamor szent könyve; hunok harmóniája; tervhivatal hercege
2. ruth benedict: krizantém és kard
3. j.k. rowling: harry potter 1-7
4. paulo coelho: tizenegy perc
5. h.p. lovecraft: holdárnyékban

és az öt/hat  ember, akinek kíváncsiak vagyunk az olvasmányaira:

1. cicó gazdija
2. zara anyucija
3. klára nagynéni, és miriamele/én
4. habcica, azaz 2 cicus, és egy szibériai csíkosmókus gazdija
5. ramszi anyukája

NYÁVOGÁSBAN, DOROMBOLÁSBAN ÉS HÍZELKEDÉSBEN GAZDAG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK MINDENKINEK!

ezenkívül:
a kutyusoknak finom falatokat, a macikáknak sok mézes bödönt málnával, a cicusoknak meg mindent amit egy cicus kívánhat!

vége lett az idei macskarácsonynak! és szeretném itt is megköszönni, hogy ennyien szavaztatok rám! Sajnos még nem tudom a végeredményt, de már a 20-as döntőbe bekerülni is nagy dicsőség! plussz még a karácsonyi történetem is versenyben van!

amíg nem tudjuk meg az eredményt, addig itt vannak a döntősök:

karácsony elteltével mást nem is tudok csinálni, csak aludni! azt senki nem mondta, hogy ez ennyire fárasztó!! utazni, szimatolni, verekedni, csomagolni, rosszalkodni, ajándékozni, fújkodni, főzni, fát állítani.... stbstb

hát én teljesen kinyúltam!
 

akkor most elmesélem, mi is történt velem:

először is 23-án is már karácsonyoztunk! a nagy erkélyesben felállítottunk egy fát anyucival! jaj, hogy az mennyire izgalmas volt! voltak gömbök, meg szalmák, meg gyöngy sor is! és dobozok! szépen becsomagolt dobozok!

ekkor nagyon elszégyeltem magam. mert ott állt a fa alatt egy szép kis csomag, amire amcsika volt ráírva! anyuci fel is emelt, hogy jobban szemügyre vehessem, de én csak szégyenkeztem.... mert nekem nem jutott eszembe, hogy ilyenkor ajándékozni is szokás! törtem is nagyon a buksimat, hogy mit is lehet, hogy mit is lehetne... és ekkor megjelent a már jól ismert villanykörte a fejem felett, és rohantam is körbe a lakáson! anyuci csak lesett! utánam nézett, de már nem is láthatott sehol! felugrottam az asztalra, amin a karácsonyfa állt, és jól elcsentem egy golyóbist! el is dugtam! eltelt egy kis idő, és lekapcsolódtak a villanyok, és csak pár gyertya világított az asztalon! hát ez annyira szép volt, hogy nekem minden kiugrott a fejemből! csak ültem a kanapén és néztem! nagyon, de nagyon szép volt! boldog karácsonyt, boldog karácsonyt! és a nagy mélázásomban váratlanul ért az a hatalmas puszi, amit anyucitól kaptam! majdnem el is estem!!

és jött a legizgalmasabb rész, az ajándékozás! futottam is, a golyóbisért, és letettem anyuci lábához! nagyon örült neki! kaptam simit, meg puszit is érte, sőt azt a csomagot is!! szaglásztam, szimatoltam, de nem tudtam rájönni, hogy mi is az! végül anyuci segítségével kinyitotam, és ott volt benne az ajándék!!!! rágcsa rudak, és gourmet gold konzerv!! és visszakaptam a golyóbist is, és azzal is játszhattam (a golyóbis egy karácsonyfa dísz, illetve karácsnyfa alatti dísz, és kötélből van)! húúúú, szuper este volt!

másnap reggel mentünk le nagyiékhoz! az autóban szundikáltam egy kicsit, rákészültam az újabb nagy menetre!

és igen, mandula már várt! elém jött és mrúogott (ílyesmi hangot ad ki, ha keres valamit, illetve, ha örül valaminek, ja és én is megtanultam tőle!), de azt hiszem belém szállt egy kis ördög, és elkezdtem fúria fűz módjára viselkedni! csúnyákat mondtam, fújtam sőt még hisztiztem is! és ez ment 2 napig! persze, harmad nap, mikor már indultunk vissza pestre, már semmi bajom nem volt! játszotunk mandussal, meg szinkronban ettük egymás kajáját, és hasonló jó dolgok!

hát igen... tudok nagyon csúnyán is viselkedni!

tejszín maradék van az orromon :)

itt is volt ám karácsonyfa! bár nem akkora mint a nagy erkélyesben, de volt, és voltak rajta csillámló fények! képzeljétek, itt is volt ám ajándékozás! de ide már én is hoztam ajándékot! amit anyuci adott, abba mindben volt egy kisapróság, amit én csináltam! pl.: a nagyi hatalmas névnapi csokijának a dobozát megrágcsáltam! volt, olyan doboz is aminek a szalagját tépáztam meg! szóval mindegyikben benne voltam egy kicsit én is! sőt még mandulának is hoztunk ajándékot! kapott finom rágcsarudat, és egy ugyanolyan golyóbist, amit én is elcsentem..... illetve akarom mondani anyucinak adtam! nagyon örült neki! mandulától meg kaptam, egy játszót, amit a nagyi csinált! jaj, és még annyi mindent kaptam: két pulcsit, egy munkába járós barnát, és egy ünnepi kéket! kabátot! egy szállító dobozt, és új itatós-etetős tányért a vörcsibe!  és egy rólam készült 2009-es naptárt! (ha valaki szeretne ilyet, nem azt amit kaptam, hanem egy másikat, de az is nagyon jó :), akkor írjon nekem, szívesen küldök neki!! just pont amcsi kikac gmail pont com) szóval nagyon sok érdekességet! bele is fáradatam! és akkor ne is beszéljünk a fincsiségekről! ilyen husi, olyan husi, meg vaj .... na, ha nem híztam 1 kilót, akkor ne legyek szfinx macska,vagy cica vagy valami olyasmi!

az ajándékok!

itt vannak az "elő" ajándékok is! :)

visszafelé aludtam az autóban, és mindenhol, ahol csak tudtam! este elaludtam egy pokrócon, és anyucinak kellett bevinnie az ágyba!! másnap jöttek fel nagyiék, mert anyucinak előadása volt a táncszínházban, és meg szerették volna nézni. meg is nézték, és utána mentek vissza mandulához!

így mentem le az autóhoz

és ez a játszó, amit mandulától katam

amig itt voltam, addig én olyan jó cica voltam, hogy csak na! senkire nem fújtam, mindenkinek hízelkézem! el is ámultak, hogy ez nem az a hisztis amcsi, aki nemrég náluk járt!.... jól van na! lehetnek gyengébb pillanataim!

ma viszont csak enni keltem fel.... délben....és most is alszom..... jó délutáni szundikálást mindenkinek!!

ugye milyen szép a kabátom?

a pulcsikról is lesz kép, csak egy kicsit később!!:)