Reggel, ahogy felébredtem, hirtelen belém nyilallt: egyedül vagyok. Én, Amália, egyedül vagyok, szemben az egész világgal. Egyedül kell megbirkóznom az éhséggel, a faggyal, a csontig hatoló széllel. Gyorsan kibújtam a takaró alól az anyuci pasija lába mellől, és megpróbáltam mutatni, milyen szomorúnak és árvának érzem magam. Azt hiszem, elég profin csináltam, mert az anyuci pasija le is fényképezett:

Mondjuk, ezen a képen tényleg elég denevér-szerűen állnak a füleim. Attól azért mégsem volt szép az anyuci kollégájától, hogy ledenevérezett. Erről persze megint eszembe jutott az anyuci, és megint rossz kedvem lett. Bánatomban legalább két percig ittam a fürdőszobában a csapból.

Ma az anyuci pasija sokat volt itthon, nekem azt mondta, hogy dolgozik, de én csak azt láttam, hogy rajzolgat, meg összevissza ütögeti a billentyűket a számítógépen. Én körbeugráltam, meg felültem a nyakába, meg megpróbáltam elvenni a színes tollait, de azt nem engedte, hanem adott helyette fülpiszkást. Na, én azt a fülpiszkást teljesen elintéztem, el is menekült a végén a gyáva a fotel alá.

Közben sokszor odaültünk a gép elé, és megnéztük a gímélt meg a szkájpot, hogy jött-e valami üzenet az anyucitól, de nem. Nekem egészen el is fáradt a nyakam, mert ennyire meresztettem:

Aztán az anyuci pasija lement a mammutba (ezek ilyen őskori macskakaják voltak, csak már felfaltuk őket), és mielőtt kilépett, mondta, hogy legyek jó kiscica. Őrület, hogy már ő is kezdi.

Nem telhetett el sok idő, amikor egyszer csak elkezdett hangoskodni a számítógép. Odarohantam: az anyuci küldött egy üzenetet! Megpróbáltam gyorsan válaszolni neki, úgyhogy ráálltam a billentyűzetre, és nyomogattam a gombokat, ahogy anyuciéktól láttam.Szerintem nagyon jó kis üzenetet írtam:

mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm

mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm

mmmmmmmmmm

 

 

 

 

 

mmmmmmmmmmmmm.-,mn

de elküldeni sajnos már nem tudtam. Jó lenne, ha nekünk, cicáknak is csinálnának számítógép billentyűzetet, nem csak az embereknek, azon túl sok gomb van, és a legtöbbnek nincs is értelme. Ezen a cicabillentyűzeten lehetne egy nyaúú, meg egy mruá gomb, meg egy krrrrrr, meg egy mvaff (én ezzel szoktam üldözni a bogarakat). Több nem is kell, csak az emberek mindent túlbonyolítanak.

Amikor az anyuci pasija hazajött, lenéztük az összes üzenetet, mert az anyuci írt a gímélben is, meg a cseten is, meg még megsúgta, hogy itt a blogban is válaszoljak a szemszi anyukájának. Csak az anyuci addigra már sajnos offlájn volt, így már nem tudta elolvasni, amit válaszoltunk neki. De biztosan jól van, és ügyesen feltalálta magát, ha ennyi helyre tud üzenetet küldeni, amikor sehol sem találnak wifit. Büszke vagyok rá.